Életjel

Szia és nagyölelés minden esetleg még erre tévedőnek. :) 

Eltűntem, igen - rengeteg minden történt az elmúlt közel egy esztendőben, ami mellett sajnos háttérbe szorult az írás, már ami a fanficeket illeti. Egy saját mesegyűjteményen és meseregényen dolgozom azóta (részletek később, ha minden jól alakul ^^), és persze még mindig megvannak a korábbi sajátvilágos terveim is. 

Fanficek kapcsán: rövidkéket nem nagyon hiszem, hogy fogok még írni (de persze sosem lehet tudni :)), ha igen, akkor valószínűleg már nem magyar nyelven, az enides regénykét viszont szeretném majd egyszer egy szép napon befejezni, mert úgy érzem, hogy nagyon sokat köszönhetek annak a történetnek - ahogy tulajdonképpen minden képzeletfiúnak és képzeletlánynak, akik közel egy évtizeden keresztül meséltek nekem az érzéseikről, bánatról, örömről, fájdalomról, bizalomról, szeretetről, szerelemről. Ebben az időszakban azt hittem, hogy ezeket a dolgokat én, a saját valóságomban soha nem fogom megtapasztalni, míg aztán egy tavaly év végétől idén tavaszig tartó időszak végén elkezdtem végre... élni. Egészen hihetetlen egyébként, hogy mennyi-mennyi minden történt és történik meg velem azok közül a dolgok közül, amikről korábban pötyögtem, ahogy az is sokkoló tud ám lenni, mikor képzeletfiúk hús-vér másával sodor össze az élet, és ad lehetőséget bepótolni pár hónap alatt szinte minden őrültséget, ami annyi éven keresztül csak a fantáziámban létezett. :)

A negatív hangok persze még mindig itt vannak a fejemben, a testdiszmorfia időről időre felerősíti őket, de azt hiszem, lassan, de biztosan, szeretetben és megértésben és biztonságban meg lehet tanulni velük együtt élni - ahogy abban is hiszek, hogy az írás is segít átlendülni a sötétebb időszakokon.

Fogtok még hallani rólam és a képzeletfiaimról és lányaimról (nem lehet tőlünk ilyen könnyen megszabadulni :D), addig is vigyázzatok magatokra, olvassatok, írjatok - és ne féljetek élni. :) 

Báb

Mesét hoztam, régi, rövidke, pályázatra nem kellős. :$ A regényke folyamatban van, ismét millióbocsi, annyi történt azóta, hogy elkezdtem komolyabban venni egy munkaféleséget, ami szörnyen leszívja a monitor előtt ülő, szövegfogalmazó, pötyögő erőimet. :(

Könyv

 Még mindig nem a regényke, csak egy, az előző bigyóból kimaradt 150 szavas gondolatfoszlány. :$

(mini helyzetjelentés)

 - írtam a regénykéhez fogalmamsincshányhónap után újra, szóval küldjétek az Erőt meg az öleléseket :$

(- nemkért jótanács az élethez csak most, csak nektek, csak tőlem: ha valakiről az első találkozáskor és/vagy az első fotó láttán az a benyomásotok támad akár csak egy villanásnyi másodperctöredékre is, hogy basszus, ez pszichopata, akkor... valószínűleg igazatok lesz. x nap, x hét, x év után, de igazatok lesz. ^^")

Újra és újra

A szokásos diszfunkcionális örökszerelem, újra és újra. De legalább hoztam valamit... újra. :$

nem tudom

nem tudom, van-e joga meseszép képzeletfiúk képzeletszerelméről írni annak, aki olyan csúnya, hogy emiatt sose tapasztalta, és soha nem is fogja megtapasztalni a valódi szerelmet. ez így teljes krízis, és nagyban érinti és akadályozza a további R/S bigyók születését. nem tudom. aki tudja, árulja el. :(

életjel

 *előkaparja magát a nyomorból, amiben kitudjamióta fuldoklik*

- bocsánatkérések és köszönetözön mindenkinek, aki benézett ide az utóbbi időben ♥

- jövök majd a válaszokkal (és bocsánatkérésekkel és köszönömökkel :$)

- írni szeretnék, de nagyon nem vagyok jól :'(

- ha valaki tud megbízható, hozzáértő rendeskedves plasztikai sebészt/fodrászt/kozmetikus/megszépítő tündérkeresztanyát, az szóljon, túlzás nélkül életmentő segítség lenne :$

Karácsonyra újranyitunk :$

Nem, nem írtam semmit azóta sem (:'(), és jobban se vagyok, a körülmények is csak rosszabbodtak azóta, de nem tehetem meg a fiúkkal, hogy az adventi-karácsonyi időszakban is bezárva tartom őket. A korábbi téli-karácsonyi Remus/Sirius (Tekergős) történetkéket itt tudjátok (újra)olvasgatni, az azóta is félkész regénykében is van egy-két karácsonyos fejezet, és... ennyi, ennyire tudom magamat ajánlani. :$ Remélem, jól vagytok, aki nem felejtett el, annak hatalmas köszönet és nagyölelés, aki elfelejtett, annak meg remélem, eszébe jutok ebben az időszakban. ^^ ♥

átmenetileg (?) bezárunk

az van, hogy nagyon nem vagyok jól, és nem szeretném, ha ez a blog így itt maradna utánam, szóval egyelőre bezárom. ha valaki szeretné esetleg olvasgatni az eddigi tartalmakat, küldjön nekem privátban egy mailcímet, és küldök meghívót. 

update, avagy egy kis magyarázatféle: szóval úgy állunk, hogy mi másfél éve estünk át egy kényszerköltözésen egy drogos, tahó féreg miatt. és most úgy néz, hogy megint megtalált minket egy ilyen, sőt, talán még rosszabb is: fölénk költözik egy roppant kedves és intelligens família, még csak a felújításnál tartanak, ami azt jelenti, hogy hónapok (!) óta, napi szinten, órákon keresztül fúrnak (panel = elviselhetetlenül hangos), falat püfölnek, padlót, vagyis nekünk plafont döngetnek, ordítanak, káromkodnak, akkora hangerővel, hogy mindent érteni, minden második szavuk az, hogy "more" -- én meg eddig bírtam, szóval most konstans sírógörcs és idegösszeroppanás van. a zajongás egyébként szinte 0-24ben történik, eddig a hajnali 1 óra 40 perc és a reggel fél 7 közti időpont volt az, amikor csend volt - már amennyire, mert akkor meg az ablak alatt ordít-hány-bömbölteti a mulatóst/siratóst egy másik társaság. Írni nem tudok, aludni nem tudok, és mivel nekem az egyetlen pénzkereseti forrásom is csak az írás-fordítás tudna lenni, dolgozni sem tudok, illetve a jövőm is épp most megy teljesen a kukába, mert a phd-hoz illene legalább egy kurta publikációs listát felmutatnom. a szívemet is kegyetlenül megviseli ez a pokol, újabban hosszú másodpercekig nem hajlandó dobogni, jön a nyomásérzés, aztán nagy nehezen megindul, teljesen összevissza és őrült tempóban, 5-7x megismételve egymás után ugyanezt, ami eléggé... halálfélelem kategória. teljes a tehetetlenség és reménytelenség, nem tudom, mi lesz, nem tudom, mit lehetne tenni, még a régi lakásba se tudok átmenekülni, mert nem bírom el Göksit (7 kiló most, nekem az is rengeteg :'(), és nem hagyhatom őt is, megint szomorú-nyűgöske ráadásul, pedig a költözés óta nem is volt beteg. :( nem tudom, nem tudom mi lesz, nem tudok semmit. 

a blogot átállítom egy időre nem nyilvánossá, mert szörnyen frusztrál a tudat, hogy itt van elhanyagolva, értékelhető frissítések nélkül - a megadott mailcímekre küldök majd meghívót, elvileg ha ott be vagytok jelentkezve, be tudtok majd lépni. köszi, hogy vagytok (♥), és bocsi, amiért használhatatlan idegroncs vagyok.  

Hevenyészett útinapló, avagy két félzombi kalandjai Olaszországban

 

Az alcímet Dettitől loptam. :D (hullafáradtan pötyögöm ezt most, nagyon gagyi lesz, kb mintha szóban makognék, kiábrándító vagyok-leszek, bocsi érte :$) 

 

még mindig csak helyzetjelentés

Csacsogok megint videóban, mert amúgy teljesen szét vagyok esve, bocsi. :$ (Az nagyon nem volt egyértelmű, hogy a saját megnyugtatásomra pötyögnék majd esetleg ide Firenzéről és Pisáról - nem tudom, lesz-e belőle valami, ha igen, akkor előre is bocsi a következő személyes posztért is. :$)

életjel

bocsibocsi mindenkitől, nem jelezte a blogger a hozzászólásokat, válaszolok meg majd mesélek, addig is bocsi, és kösziköszi, hogy itt vagytok még ♥

Ez így még biztosan túl korai...

 Még mindig Enidék. :$ Ne utáljatok nagyon. :$

Csak nevek

 

Roxfort, éjszaka, nevekben előre megírt életek.

miért, ha nem lehet

Azkaban és Azkaban után, a szokásos diszfunkcionális örökszerelem, de nem, ez még mindig nem olyasmi, amiért szeretni fogtok. Bocsi. :$

Hóanyó éjjel

Tél/karácsonyhangulatom van a közelgő nyár örömére. ^^"

(tényleg hozom majd Siriusékat is, bocsibocsi, szét vagyok esve :()

Ez így még biztosan túl korai...

Enidék. Megint. Bocsi. Jön majd érdekesebb-értékelhetőbb tartalom is, eskü. :$

Ez így még biztosan túl korai...

Enid/Teo karácsonyi bigyusz, agyonporcukrozva, rétestészta hosszússágban. Itt-ott felbukkannak üzenetek és utalások szintjén Siriusék, a regénykémre is vannak utalások, de tudom, hogy nem ezért jöttök ide, tudom, hogy senkit nem érdekel, de izé, van, szóval akkor már legyen itt. :$ Ez lenne a legeleje, befejezve még nincs, fogalmam sincs, hány rész jön még, de jön, szóval... bocsi érte. :$ Mentségemre szóljon, hogy nem hagynak mást írni, amíg el nem mesélem a közös kis cuki-nyomi karácsonyukat. ^^"

100 szó Budapest

Ezeket még a 100 szó Budapest pályázatra pötyögtem valamikor régen, teljesen kimentek a fejemből, de most megtaláltam, és megmutatom őket. A legjobb 100 közé nyilván egyik sem került be, de legalább kihúzhatom a megpróbáltam-listáról ezt is. ^^"

Nem jó ez sehogy

Beteg-nyűgös Siriust akartam ápolgatós-pátyolgatós Remusszal, de végül megint oda lyukadtunk ki Siriusszal, hogy nem kellene felnőni. Azért megmutatom, csússzanak csak lejjebb a korábbi bejegyzések. :$