Életjel

Szia és nagyölelés minden esetleg még erre tévedőnek. :) 

Eltűntem, igen - rengeteg minden történt az elmúlt közel egy esztendőben, ami mellett sajnos háttérbe szorult az írás, már ami a fanficeket illeti. Egy saját mesegyűjteményen és meseregényen dolgozom azóta (részletek később, ha minden jól alakul ^^), és persze még mindig megvannak a korábbi sajátvilágos terveim is. 

Fanficek kapcsán: rövidkéket nem nagyon hiszem, hogy fogok még írni (de persze sosem lehet tudni :)), ha igen, akkor valószínűleg már nem magyar nyelven, az enides regénykét viszont szeretném majd egyszer egy szép napon befejezni, mert úgy érzem, hogy nagyon sokat köszönhetek annak a történetnek - ahogy tulajdonképpen minden képzeletfiúnak és képzeletlánynak, akik közel egy évtizeden keresztül meséltek nekem az érzéseikről, bánatról, örömről, fájdalomról, bizalomról, szeretetről, szerelemről. Ebben az időszakban azt hittem, hogy ezeket a dolgokat én, a saját valóságomban soha nem fogom megtapasztalni, míg aztán egy tavaly év végétől idén tavaszig tartó időszak végén elkezdtem végre... élni. Egészen hihetetlen egyébként, hogy mennyi-mennyi minden történt és történik meg velem azok közül a dolgok közül, amikről korábban pötyögtem, ahogy az is sokkoló tud ám lenni, mikor képzeletfiúk hús-vér másával sodor össze az élet, és ad lehetőséget bepótolni pár hónap alatt szinte minden őrültséget, ami annyi éven keresztül csak a fantáziámban létezett. :)

A negatív hangok persze még mindig itt vannak a fejemben, a testdiszmorfia időről időre felerősíti őket, de azt hiszem, lassan, de biztosan, szeretetben és megértésben és biztonságban meg lehet tanulni velük együtt élni - ahogy abban is hiszek, hogy az írás is segít átlendülni a sötétebb időszakokon.

Fogtok még hallani rólam és a képzeletfiaimról és lányaimról (nem lehet tőlünk ilyen könnyen megszabadulni :D), addig is vigyázzatok magatokra, olvassatok, írjatok - és ne féljetek élni. :) 

(mini helyzetjelentés)

 - írtam a regénykéhez fogalmamsincshányhónap után újra, szóval küldjétek az Erőt meg az öleléseket :$

(- nemkért jótanács az élethez csak most, csak nektek, csak tőlem: ha valakiről az első találkozáskor és/vagy az első fotó láttán az a benyomásotok támad akár csak egy villanásnyi másodperctöredékre is, hogy basszus, ez pszichopata, akkor... valószínűleg igazatok lesz. x nap, x hét, x év után, de igazatok lesz. ^^")

nem tudom

nem tudom, van-e joga meseszép képzeletfiúk képzeletszerelméről írni annak, aki olyan csúnya, hogy emiatt sose tapasztalta, és soha nem is fogja megtapasztalni a valódi szerelmet. ez így teljes krízis, és nagyban érinti és akadályozza a további R/S bigyók születését. nem tudom. aki tudja, árulja el. :(

életjel

 *előkaparja magát a nyomorból, amiben kitudjamióta fuldoklik*

- bocsánatkérések és köszönetözön mindenkinek, aki benézett ide az utóbbi időben ♥

- jövök majd a válaszokkal (és bocsánatkérésekkel és köszönömökkel :$)

- írni szeretnék, de nagyon nem vagyok jól :'(

- ha valaki tud megbízható, hozzáértő rendeskedves plasztikai sebészt/fodrászt/kozmetikus/megszépítő tündérkeresztanyát, az szóljon, túlzás nélkül életmentő segítség lenne :$

átmenetileg (?) bezárunk

az van, hogy nagyon nem vagyok jól, és nem szeretném, ha ez a blog így itt maradna utánam, szóval egyelőre bezárom. ha valaki szeretné esetleg olvasgatni az eddigi tartalmakat, küldjön nekem privátban egy mailcímet, és küldök meghívót. 

update, avagy egy kis magyarázatféle: szóval úgy állunk, hogy mi másfél éve estünk át egy kényszerköltözésen egy drogos, tahó féreg miatt. és most úgy néz, hogy megint megtalált minket egy ilyen, sőt, talán még rosszabb is: fölénk költözik egy roppant kedves és intelligens família, még csak a felújításnál tartanak, ami azt jelenti, hogy hónapok (!) óta, napi szinten, órákon keresztül fúrnak (panel = elviselhetetlenül hangos), falat püfölnek, padlót, vagyis nekünk plafont döngetnek, ordítanak, káromkodnak, akkora hangerővel, hogy mindent érteni, minden második szavuk az, hogy "more" -- én meg eddig bírtam, szóval most konstans sírógörcs és idegösszeroppanás van. a zajongás egyébként szinte 0-24ben történik, eddig a hajnali 1 óra 40 perc és a reggel fél 7 közti időpont volt az, amikor csend volt - már amennyire, mert akkor meg az ablak alatt ordít-hány-bömbölteti a mulatóst/siratóst egy másik társaság. Írni nem tudok, aludni nem tudok, és mivel nekem az egyetlen pénzkereseti forrásom is csak az írás-fordítás tudna lenni, dolgozni sem tudok, illetve a jövőm is épp most megy teljesen a kukába, mert a phd-hoz illene legalább egy kurta publikációs listát felmutatnom. a szívemet is kegyetlenül megviseli ez a pokol, újabban hosszú másodpercekig nem hajlandó dobogni, jön a nyomásérzés, aztán nagy nehezen megindul, teljesen összevissza és őrült tempóban, 5-7x megismételve egymás után ugyanezt, ami eléggé... halálfélelem kategória. teljes a tehetetlenség és reménytelenség, nem tudom, mi lesz, nem tudom, mit lehetne tenni, még a régi lakásba se tudok átmenekülni, mert nem bírom el Göksit (7 kiló most, nekem az is rengeteg :'(), és nem hagyhatom őt is, megint szomorú-nyűgöske ráadásul, pedig a költözés óta nem is volt beteg. :( nem tudom, nem tudom mi lesz, nem tudok semmit. 

a blogot átállítom egy időre nem nyilvánossá, mert szörnyen frusztrál a tudat, hogy itt van elhanyagolva, értékelhető frissítések nélkül - a megadott mailcímekre küldök majd meghívót, elvileg ha ott be vagytok jelentkezve, be tudtok majd lépni. köszi, hogy vagytok (♥), és bocsi, amiért használhatatlan idegroncs vagyok.  

Hevenyészett útinapló, avagy két félzombi kalandjai Olaszországban

 

Az alcímet Dettitől loptam. :D (hullafáradtan pötyögöm ezt most, nagyon gagyi lesz, kb mintha szóban makognék, kiábrándító vagyok-leszek, bocsi érte :$) 

 

még mindig csak helyzetjelentés

Csacsogok megint videóban, mert amúgy teljesen szét vagyok esve, bocsi. :$ (Az nagyon nem volt egyértelmű, hogy a saját megnyugtatásomra pötyögnék majd esetleg ide Firenzéről és Pisáról - nem tudom, lesz-e belőle valami, ha igen, akkor előre is bocsi a következő személyes posztért is. :$)

életjel

bocsibocsi mindenkitől, nem jelezte a blogger a hozzászólásokat, válaszolok meg majd mesélek, addig is bocsi, és kösziköszi, hogy itt vagytok még ♥

Covid-napló - újratöltve, 2022.04.08

update: megint elkaptam. 

Hát emberek, másfél éves önkéntes szobafogsággal is összeszedtem ezt a szart. Ha eltűnök, belehaltam. Addig is küldjétek az Erőt. :(

*megint helyzetjelent*

Videóban csacsogok. Én. Igen. Rémisztő a puszta gondolat is, megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott. :$

bocsi

 bocsi mindenkitől a nemválaszolásért, pár napja minden napom bad heart day, nagyon nem vagyok jól (talán egy hét múlva eljutok egy magándokihoz). egyelőre csak itt kösziköszi, hogy írtatok, jövök majd rendes válaszokkal, ha picit jobban leszek. ♥

*helyzetjelent*

nem vagyok jól, nagyon nem, írni egy darabig biztosan nem fogok, bocsi mindenkitől. 

update [02.09.]: nem tudom, meddig bírja még a szívem (szívritmuszavarral, szinte állandó palpitációval, mellkasi nyomással, fulladással, felkelni-sincs-erőm fáradtsággal is csak március végére sikerült időpontot szerezni a kardiológushoz), ha nem jelentkezek többet, akkor addig bírta. köszi, hogy olvastatok. ♥

Pici helyzetjelentés

Szóval jahm, a betegség óta nem nagyon akar menni az írás, fejben megyeget, monitor előtt meg nem megyeget. Szipp és nyüssz, vigasztalni szabad. Most azt találtam ki, hogy Enidéket pihentetem kicsit, és a korábban megkezdett/beígért téli-karácsonyi tekergős és R/S bigyókkal próbálok inkább foglalkozni, szurkoljatok, mert nagyon megvisel, hogy pont akkor lettem beteg, mikor kezdtem egész jól belelendülni a pötyögésbe -- legalábbis ami a tempót és mennyiséget illeti. :( Ilyen hp-s izéket csinálgattam eddig a nemtudokírni pityergések és ittfájottfáj-ezrosszazrossz nyüsszögések közepette, megmutatom őket, csak úgy, bizonyíték, hogy azért próbálok nem-csak-a-semmit csinálni. :$ (Elvileg az "alkotás" ebben a formában is termel boldogsághormonokat -- hátizé, nem tudom, mi lenne velem, ha még ennyit se csináltam volna...) Vannak és lesznek gyurmafigurák is, majd megmutatom valamikor őket is. :)

Gondoltam egy nagyot...

... és az van, hogy 

a.) van nekem néhány pici gyerekvers és mesepróbálkozásom, és mivel ezek olyan dolgok, amik nem igényelnek sok-sok percet, vagyis a napi semmittevéseim közepette tudnék ilyesmit firkálgatni/gyakorolni, fel fogom őket ide tenni, hátha az ad némi motivációt. :$ akit nagyon elijeszt, annak bocsi, egyértelmű lesz majd, hogy mi nem fic, el fogjátok tudni kerülni + tényleg alig pár darabka van egyelőre. természetesen maradunk R/S fanfic-kuckó, annyira, hogy 

b.) pötyögök egy regényke hosszúságú R/S valamit. igazából a Harry-születéses bigyó folytatása -- avagy igen, tökéletes érzékem van hozzá, hogy a legkevésbé kedvelt (itt is hatalmas köszönet annak a két tündérnek, aki írt nekem visszajelzést ♥♥) történeteimmel foglalkozzak, bár a megnyitásszám amúgy meglepően magas - de gondolom, többek között a saját szereplő miatt sem tetszett sokatoknak az a bigyusz. na most a regénykével az a helyzet, hogy igazából ennek a bizonyos sajátszereplőmnek a történetét szeretném elmesélni, R/S keretekbe ágyazva, nyilván. valamivel a felénél túl járhatok most, lassan lehet, hogy elkezdem megmutatni -- lényeg az, hogy a közeljövőben gyerekversekre meg háborús-szenvedős folytatásos R/S ficre lehet számítani, rövidkéket egy darabig nem tervezek pötyögni. ((aztán lehet, hogy elvisz a covid, mielőtt bármivel bármire jutnék... ^^")) 

jahm, és látom ám a statisztikát, látom, hogy egész sokan meg szoktatok itt fordulni -- nem harapok, se a rosszra, se a jóra, meg tényleg jó lenne, ha nem úgy tűnne, hogy magamban beszélek, szóval aki erre jár, küldhetne nekem egy nagyölelést vagy Nagron gifet vagy egy hús-vér Siriust (Regulust is elfogadok), mert kicsit kezdek már megzakkanni a másfél éve tartó karanténban (avagy igen, vagyunk páran, akiknek az oltás is kockázatos, és csak a teljes elszigeteltség marad), és tényleg nagyon jól tudna most esni minden nem-vagy-egyedül gesztus. :$ 

(életjel)

 Boldog karácsonyt mindenkinek, aki még erre téved néhanapján! ♥ 

(A képzeletfiúkat nem engedtem el, de jelenleg nagyon nem olyanok a körülményeim, hogy tudjak velük foglalkozni. Nagyon sokat tanultam az utóbbi időből, főleg azt, hogy mennyi kis apró hülyeségen problémáztam korábban tökfölöslegesen - nem is sejtve, hogy milyen érzés valódi bajokkal és gondokkal szembesülni.Vigyázzatok magatokra! ♥)

Boldog karácsonyt! :)

Szánom-bánom, de idén nem hoztam semmi "meglepetést" karácsonyra, üres kézzel (és néhány ritkaidétlen karácsonyi pulcsiba bújtatott, fagyöngy alatt puszilkodó képzeletfiúval :)) kívánok nagyon-nagyon boldog ünnepeket minden erre tévedőnek. ♥♥♥