2023. április 7., péntek

nem tudom

nem tudom, van-e joga meseszép képzeletfiúk képzeletszerelméről írni annak, aki olyan csúnya, hogy emiatt sose tapasztalta, és soha nem is fogja megtapasztalni a valódi szerelmet. ez így teljes krízis, és nagyban érinti és akadályozza a további R/S bigyók születését. nem tudom. aki tudja, árulja el. :(

10 megjegyzés:

  1. Szia!

    Tudom, nem ismerlek igazán, meg az ember ilyenkor amúgy sem hiszi el amit mondanak neki, szóval nyilván nem tudnálak meggyőzni, hogy bolondság amit írsz. De azért elmondom, hogy szerintem aki ilyen gyönyörűen képes írni, az nem létezik, hogy csúnya legyen, bármit gondolsz is, amikor a tükörbe nézel. Joga az önkifejezéshez (így az íráshoz, rajzoláshoz, énekléshez, mindenféle művészethez) pedig mindenkinek van, nem azért mert szép, nem azért mert okos, nem azért mert fontos szerepet tölt be egy közösségben, nem azért mert ilyen, olyan vagy bármilyen. Hanem csak azért mert ember. Ha meg mindenki csak és kizárólag arról írhatna egyébként, amit személyesen megtapasztalt, hová lenne a fantasy meg a sci-fi?
    Nem vagyok kifejezetten empatikus, és azt sem tudom engem pl mi vigasztalna egy ilyen mentális állapotban amiben úgy tűnik te éppen vagy, de mindenképpen szerettem volna elmondani, és sulykolni ha kell, hogy csodálatos amire képes vagy és ritka adottság.
    Nyilván vannak egy csomóan akik szeretnek és nem gondolják hogy csúnya vagy, de tudom hogy ezek nem számítanak olyan sokat ha az ember nincs kibékülve saját magával.
    Mindenesetre remélem, jobban leszel és sikerül megoldanod ezt (az ember minden baját általában csak maga tudja megoldani, főleg fejben 😅), ha úgy érzed másképp nem megy, akkor változtass! Jogod van, hogy olyan legyél amilyen szeretnél ebben az életben.

    U.i.: soha ne add fel és hasonló klisék jótanácsként egy szociálisan analfabéta, enyhén depresszív, régi-új olvasódtól (a klisék néha nem is olyan rosszak).

    Puszi ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *megölelget nagyon* Köszönöm. ♥ Igazából még hónapokkal ezelőtt ültette valaki a fülembe ezt a gonosz kis „nem írhatsz a szerelemről, ha nem tapasztaltad/tapasztalod meg soha” bogarat, és igen, akkor még úgy voltam vele, hogy jogom van arról írni, amiről csak szeretnék, ahogy csak képzelem (még ha nem is közelíti a valóságot. a fantázia amúgy is jobb és szebb általában, mint a valóság ^^”), de mostanra… nem tudom, nagyon nehéz megfogalmaznom, de még szánalmasabbnak és még magányosabbnak érzem magam emiatt, hogy nekem csak képzeletben adatik meg az, ami másoknak a hétköznapi élet alapvető, töktermészetes része, hogy én legfeljebb csak írhatok arról a számomra elérhetetlen valamiről, ami másoknak a valóságban megtapasztalt „szépnek lenni és szeretve lenni” érzés. :( Nem tudom, teljesen bizonytalan vagyok már mindenben, szó szerint mindenben az életemben, amiben sok-sok évig az írás volt az egyetlen mentőövem, és úgy érzem, hogy most ez is egyre távolabb úszik tőlem. :( És köszönöm a feltételezést, de… az a baj, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ember van, aki szeret/elvisel, és ha szépnek nem is lát, de legalább nem undorodik tőlem. És azok is egyre inkább elfordulnak tőlem, mert hosszabb távon teher vagyok, túl nyomi és túl kevés vagyok már hozzájuk. Külső alapján ítél elsőre mindenki, és rohadtul nem kíváncsiak a gondolataimra, a lelkemre, ami elmondhatatlanul fáj, mert próbáltam, próbálok változni-változtatni, de ennél többet/jobbat/szebbet egyszerűen nem tudok magamból kihozni, elértem a maximumot, ami még így annyira átlag alatti, hogy a minimális boldogsághoz sem elég. :( (A plasztikai műtétek az utolsó reményem, de nulla támogatással, teljesen egyedül kéne belevágnom, ami még jobban elkeserít, mert ez is csak a magányomra emlékeztet. :( [+cipelek magammal egy csomó orvosos-kórházas traumát, meg a létező csúnyaságom-torzságom mellé társul egy kellemes kis BDD is, szóval… nem könnyű.]) *befejezi a kifakadást, bocsi*

      A többi hozzászólásért is nagyonnagyonnagyon hálás vagyok, és eskü, igyekszem válaszolni rájuk, csak tényleg bekapcsol most az agyamban ez a nemszabadnaerrőlírnom szégyen üzemmód, ha képzeletszerelmekre gondolok, és borzasztóan nehéz így bármit is megfogalmaznom. Bocsibocsi, sajnálom. :( ♥

      Törlés
  2. Szia, kedves Veronika! Itt vagyok még én is, kitartóan várva az újabb kincset érő történeteket tőled. :) Ezt a bejegyzést azonban, be kell vallanom, nem értem. Bár személyesen sajnos nincs szerencsém ismerni téged, de láttam a fotókat és videókat rólad a korábbi személyes bejegyzésekben, és azok alapján véleményem szerint kivételesen bájos vagy! Olyan, mint Enid. :) A szépség szubjektív, azonban kétlem, hogy egyedül képviselném ezt az álláspontot. Tarts ki! Ölelés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, tündér vagy. ♥ Sajnos az élet és a tapasztalataim nem ezt igazolják, és egyre nehezebb ezt elfogadnom. :( (Nem vagyok olyan, mint Enid. :) Enid az én fejemben egy nem konvencionálisan szép, kicsit fura, de megkapóan bájos kis tündér. + neki van egy Teója. XD)

      Törlés
  3. Nem voltál még szerelmes? :OOOOOO

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem. ^^” Sajnos az unattraktív külsővel együtt jár az is, hogy senki nem akar megismerni sem = esélyem sincs a valódi szerelemre, maradnak a képzeletszerelmek, amiknek a hitelessége így erősen megkérdőjelezhető. :(

      Törlés
    2. Szerintem jól írsz a szerelemről így is!!!!

      Törlés
  4. Kérlek ne ad fel se a reményt se az írást! Pusziiiii!

    VálaszTörlés