Báb

Mesét hoztam, régi, rövidke, pályázatra nem kellős. :$ A regényke folyamatban van, ismét millióbocsi, annyi történt azóta, hogy elkezdtem komolyabban venni egy munkaféleséget, ami szörnyen leszívja a monitor előtt ülő, szövegfogalmazó, pötyögő erőimet. :(

Könyv

 Még mindig nem a regényke, csak egy, az előző bigyóból kimaradt 150 szavas gondolatfoszlány. :$

(mini helyzetjelentés)

 - írtam a regénykéhez fogalmamsincshányhónap után újra, szóval küldjétek az Erőt meg az öleléseket :$

(- nemkért jótanács az élethez csak most, csak nektek, csak tőlem: ha valakiről az első találkozáskor és/vagy az első fotó láttán az a benyomásotok támad akár csak egy villanásnyi másodperctöredékre is, hogy basszus, ez pszichopata, akkor... valószínűleg igazatok lesz. x nap, x hét, x év után, de igazatok lesz. ^^")

Újra és újra

A szokásos diszfunkcionális örökszerelem, újra és újra. De legalább hoztam valamit... újra. :$

nem tudom

nem tudom, van-e joga meseszép képzeletfiúk képzeletszerelméről írni annak, aki olyan csúnya, hogy emiatt sose tapasztalta, és soha nem is fogja megtapasztalni a valódi szerelmet. ez így teljes krízis, és nagyban érinti és akadályozza a további R/S bigyók születését. nem tudom. aki tudja, árulja el. :(

életjel

 *előkaparja magát a nyomorból, amiben kitudjamióta fuldoklik*

- bocsánatkérések és köszönetözön mindenkinek, aki benézett ide az utóbbi időben ♥

- jövök majd a válaszokkal (és bocsánatkérésekkel és köszönömökkel :$)

- írni szeretnék, de nagyon nem vagyok jól :'(

- ha valaki tud megbízható, hozzáértő rendeskedves plasztikai sebészt/fodrászt/kozmetikus/megszépítő tündérkeresztanyát, az szóljon, túlzás nélkül életmentő segítség lenne :$

Karácsonyra újranyitunk :$

Nem, nem írtam semmit azóta sem (:'(), és jobban se vagyok, a körülmények is csak rosszabbodtak azóta, de nem tehetem meg a fiúkkal, hogy az adventi-karácsonyi időszakban is bezárva tartom őket. A korábbi téli-karácsonyi Remus/Sirius (Tekergős) történetkéket itt tudjátok (újra)olvasgatni, az azóta is félkész regénykében is van egy-két karácsonyos fejezet, és... ennyi, ennyire tudom magamat ajánlani. :$ Remélem, jól vagytok, aki nem felejtett el, annak hatalmas köszönet és nagyölelés, aki elfelejtett, annak meg remélem, eszébe jutok ebben az időszakban. ^^ ♥

átmenetileg (?) bezárunk

az van, hogy nagyon nem vagyok jól, és nem szeretném, ha ez a blog így itt maradna utánam, szóval egyelőre bezárom. ha valaki szeretné esetleg olvasgatni az eddigi tartalmakat, küldjön nekem privátban egy mailcímet, és küldök meghívót. 

update, avagy egy kis magyarázatféle: szóval úgy állunk, hogy mi másfél éve estünk át egy kényszerköltözésen egy drogos, tahó féreg miatt. és most úgy néz, hogy megint megtalált minket egy ilyen, sőt, talán még rosszabb is: fölénk költözik egy roppant kedves és intelligens família, még csak a felújításnál tartanak, ami azt jelenti, hogy hónapok (!) óta, napi szinten, órákon keresztül fúrnak (panel = elviselhetetlenül hangos), falat püfölnek, padlót, vagyis nekünk plafont döngetnek, ordítanak, káromkodnak, akkora hangerővel, hogy mindent érteni, minden második szavuk az, hogy "more" -- én meg eddig bírtam, szóval most konstans sírógörcs és idegösszeroppanás van. a zajongás egyébként szinte 0-24ben történik, eddig a hajnali 1 óra 40 perc és a reggel fél 7 közti időpont volt az, amikor csend volt - már amennyire, mert akkor meg az ablak alatt ordít-hány-bömbölteti a mulatóst/siratóst egy másik társaság. Írni nem tudok, aludni nem tudok, és mivel nekem az egyetlen pénzkereseti forrásom is csak az írás-fordítás tudna lenni, dolgozni sem tudok, illetve a jövőm is épp most megy teljesen a kukába, mert a phd-hoz illene legalább egy kurta publikációs listát felmutatnom. a szívemet is kegyetlenül megviseli ez a pokol, újabban hosszú másodpercekig nem hajlandó dobogni, jön a nyomásérzés, aztán nagy nehezen megindul, teljesen összevissza és őrült tempóban, 5-7x megismételve egymás után ugyanezt, ami eléggé... halálfélelem kategória. teljes a tehetetlenség és reménytelenség, nem tudom, mi lesz, nem tudom, mit lehetne tenni, még a régi lakásba se tudok átmenekülni, mert nem bírom el Göksit (7 kiló most, nekem az is rengeteg :'(), és nem hagyhatom őt is, megint szomorú-nyűgöske ráadásul, pedig a költözés óta nem is volt beteg. :( nem tudom, nem tudom mi lesz, nem tudok semmit. 

a blogot átállítom egy időre nem nyilvánossá, mert szörnyen frusztrál a tudat, hogy itt van elhanyagolva, értékelhető frissítések nélkül - a megadott mailcímekre küldök majd meghívót, elvileg ha ott be vagytok jelentkezve, be tudtok majd lépni. köszi, hogy vagytok (♥), és bocsi, amiért használhatatlan idegroncs vagyok.