Csillagszóró

Csillagszóró, E/2.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

Aranyfény. Szikratánc. Végigpattog az idegszálaidon, izzik, bizsereg. A bőröd alá bújik, forró parázsként cikázik, megdobogtatja a szívedet, égeti az egész testedet. Mégis közelebb lépsz, megbabonázva. Belefeledkezel a ragyogásba, lecsapsz minden apró csillanásra, ahogy a mugli mesék legmohóbb sárkánya ül a halomnyi színarany kincsén, csak magadnak akarod ezt a tündöklést. Rájössz, hogy már régóta a tiéd. Te vagy a leggazdagabb és legszerencsésebb a világon. (És valószínűleg a legszerelmesebb is…)

– Meggyújthatom a csillagszórót? – kérdi Remus. Pislog egyet, sűrű, nehéz szempillái egy pillanatra kioltják a fényeket, aztán felszikráznak újra a szemében az aranycsillagok.

– Fölösleges…

Magadhoz húzod és megcsókolod, olyan ösztönösen és hirtelen, hogy nincs ideje becsukni a szemét. Végignézed, ahogy az ártatlan szikrákból fellobban a szenvedély.