Bezárul mögöttük az ajtó, és bezárulnak vele a védőbűbájok is. Meleg öleli őket körbe és otthonillatú biztonságillúzió. A kandallóban ropog a tűz. Remus elé tartja a kezeit; a vastag kesztyű alatt is pirosra fagytak. Sirius hátulról karolja át őt, az álla a vállán, a csókja a nyakán, ott, ahol a legjobban dobog a vére. Élnek. Siriusnak mind a két keze be van kötve, beletenyerelt valami hónak álcázott főzetbe, mikor Jamest az átkok útjából félrelökte; a sűrű, fehér lé sebesre-gennyesre marta a tenyerét. Pipogyusz kotyvasztotta, hajtogatta a fájdalomleplező káromkodássorozatok szünetében, miközben négy gyógyító tüsténkedett körülötte, hogy megmentsék az ujjait. Kegyetlenül viszket most, ahogy nő vissza a húsa. Remus sápadt homlokán sötétre száradt az átokkarcolás; ugyanígy feketéllettek a vércsíkok is a kertre hulló szűzfehér hótakaróban.
Egész
éjjel kint fagyoskodtak lesben állva, mégis váratlanul érte őket a
túlerő és a támadás intenzitása. Úgy törte rommá a téli esték nyugalmát,
mintha a földhöz vágtak volna egy hógömböt, vagy ahogy az ablaküveget
zúzta szilánkosra a bent feldöntött karácsonyfa. Az volt az egész csata
legijesztőbb pontja. A csörömpölés, közvetlenül az után, hogy a sárgán
hunyorgó kis ablakok mögött kialudt a világosság. Az akció mégis sikeres
volt, a legsikeresebb az utóbbi időben: a Prófétától szókimondósága
miatt nemrég elbocsátott félvér boszorkány, a mugli férje és a két
kislányuk mind megmentve, emberveszteség nulla, a sérülés sok, de egyik
sem maradandóan súlyos. A szüntelen rettegés és bizonytalanság
felmérhetetlen. Egy halálfalót sikerült elkábítani és elfogni, a többi
elmenekült megint. A többi között volt egy állatias mozgású
éjfekete árnyék, aki úgy rontott a hat év körüli ikerlányokra, mint egy
kiéhezett ragadozó a vértől gőzlő friss húsra. Aki láttán Remus képtelen
volt megmozdulni. Aki közelébe Lily nem engedte Siriust; nem válhatunk gyilkosokká mi is,
tartotta vissza, és Sirius a karjára kulcsolódó apró kezek görcsös
feszüléséből érezte, hogy őt magát is csak az tartja vissza, ha ezt
mondogatja. Sirius sosem ölne embert vagy állatot, de egy szörnyeteggel
rezzenéstelen arccal és könyörtelen hidegvérrel végezne. Remus tudja.
Ezért szereti és félti (és féli) őt mindennél jobban.
Vetkőztetni
kezdi, vetkőzik; nem csábító, csak gyakorlott és természetes
mozdulatok. Sirius a tekintetével tapintja Remus testét végig; most
először fakad ki, amiért nem tudja használni a kezeit. Remus csitítja.
Az ágyba indulnak, a kanapéig jutnak. A kandallóban ropog a tűz; lassú,
érzéki ritmusra ölelkeznek össze a bőrükön táncoló árnyak. Remus úgy
simul Sirius karjai, combjai közé, mintha oda teremtették volna. Mintha
egynek teremtették volna őket, és csak így, összefonódva lehetnének
egészek. Egyszer olvasott erről valamit egy mugli könyvben, hogy az
emberek, mielőtt valami istenség szétszakította őket, ketten voltak
egyek; gömbök voltak és gurultak. Legurulnak a szőnyegre. Sirius
nevetése karcos és rekedt, valahogy mégis illik a szemeiben csillogó
puha selyemfényhez. Meleget szórnak rájuk a kandallóban lobogó lángok.
Óvatos és végtelen a csókjuk, mintha az első és utolsó is volna egyben. Ma éjjel megint hősök lettek. Nem érzik magukat annak, csak törődöttnek és fáradtnak. Elalszanak, mielőtt hozzákezdenének a valódi szeretkezésnek. Még egy nap, amit túléltek.
Ropog a tűz a kandallóban, átkok és mugli fegyverek ropognak valahol a kinti világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: