2018. április 7., szombat

szünet/vége

Egy darabig biztosan nem lesz itt semmi - avagy igen, célt ért a másfél éve húzódó gyűlölet- és lejáratóakció, mely szerint egy "írni nem tudó", "karaktermeggyalázó", "Remie-másoló", "rövid kis semmiségeket írogató", "Wolfstar community romboló" szaralak vagyok. Az idézetek forrásainak üzenem, hogy lehet örülni.

Anno egy hatalmas magánéleti tragédia és traumasorozat és a velejáró lelki bajok elől menekültem a fanficekbe. Arra persze nem volt elég ez a kis képzeletvilág, hogy rajta felkapaszkodva kimásszak a gödörből, de legalább egy csendes, biztonságos, gyakran mosolygásra okot adó kis kuckó volt, ahol olyan kedves szavakat kaptam Tőletek, amiket sosem hittem volna, hogy valaha hallani/olvasni fogok, és amikről továbbra se merem hinni, hogy megérdemeltem őket, de - pont ezért is - nagyon-nagyon szépen köszönök mindent. ♥ 

Aztán jött pár idióta kislány a kétszínű, elmebeteg tyúkanyójuk vezérletével, és szépen elérték, hogy legalább akkora szorongást jelentsen már az írás is, mint amivel minden nap küzdök a valóságban is. Oda a biztonságos, szerető kis képzeletvilágom, gyomorgörcs minden egyes bepötyögött szó, pánikroham minden egyes közzétett történet -- alig van már belőlük az utóbbi időben, ezt biztosan észrevettétek. :( Rettegek, ha azt látom, hogy új hozzászólás érkezett, vagy csak kiemelkedően magas az aznapi látogatók száma az oldalon. Nem tudok a történetkéimről beszélni - még akkor sem, ha pozitív, csupakedvesség, csupaszeretet kommentekre kellene válaszolnom. Másfél éve tartozom több levéllel - nem felejtettelek el Titeket, kitartóan imádlak Titeket, és tudom, hogy hihetetlen, de egy ennyire szorongós kis nyomi vagyok, aki hónapok óta csak annyi választ tudna magából kipréselni, hogy "Köszönöm. ♥ Hogy vagy? :)". Ezt meg szégyellem elküldeni válaszul arra a sok-sok kedvességre, amiket Tőletek kaptam. Ne utáljatok nagyon. :(  

Lényeg, hogy egy ideig fölösleges idejönni, viszont fel lehet iratkozni oldalt a hírlevélre - aztán majd kiderül, hogy egy új fic, vagy egy végleg vége poszt következik. Addig is köszönök mindent. ♥

2018. március 9., péntek

Valentin-nap (csak olyan barátian)


Utó-Valentin-nap és elő-Remus-szülinap. Roxfortos, első csókos, bénázós-siriusos, pillecukros, szakadékos.

2017. december 31., vasárnap

Hógömb


Nosztalgiaséta Roxmortsban, hógömb, fluff, Teddy-említés.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

"Sirius át van fagyva..."


Roxfort, első csók. "A kihívás tehát az estére adott volt: Siriust kellett valahogy felmelegíteni."

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

Jégvirágok


Azkaban után, ötödik könyv idején, enyhe Tonks-utalás.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

(Fájdalmas szeretni azt, akit elveszíthetünk)


Azkaban. Három emlék: Regulus, James, Remus. E/2.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

(Lesz még újra...)


Sirius karácsonya a harmadik kötet idején, a Szellemszálláson.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))

Páraüzenetek


Roxfort, kviddicsmeccs. Sirius légi üzeneteket küld, Remus kesztyűkísérletet végez, James a lelátóra kényszerülve egyértelműen közveszélyes, McGalagony pedig a keresztnevükön szólítja a nebulókat a nagy szurkolásban.

(A történet a Remie-vel közös Remus/Sirius adventi naptárunk egy darabja, a teljes gyűjteménykét itt olvashatjátok. :))