FFXV, Ignis/Noctis, nagyon OOC karakterek minden szempontból - Iggyt pl megpróbáltam első körben kacifántosan... izé, választékosan beszéltetni, de magyarul annyira komikusnak hat szerintem, hogy inkább átírtam/leegyszerűsítettem. ^^"
2018. június 18., hétfő
Lehetett volna
FFXV, Ignis/Noctis, nagyon OOC karakterek minden szempontból - Iggyt pl megpróbáltam első körben kacifántosan... izé, választékosan beszéltetni, de magyarul annyira komikusnak hat szerintem, hogy inkább átírtam/leegyszerűsítettem. ^^"
Helyzetjelentés
Újra írok. Olyan fiúkról, akik senkit nem érdekelnek és akikkel bánni sem tudok, de kell a nyomi kis lelkemnek hogy képzeletvilágokban kalandozva képzeletfiúk képzeletszerelmeiről ábrándozzak. Lényeg, hogy a blog egyelőre újra nyitva lesz, Final Fantasy XV és Remus/Sirius (nem tudok elszakadni tőlük, bocs) bigyók várhatóak meghatározatlan időközönként, illetve szeretnék a nyáron végre hozni egy új részt az évek óta hanyagolt Voldemort-paródiához, ami mostanra valószínűleg már szintén nem érdekel rajtam kívül senkit, de furdal miatta a lelkiismeret. Nagyölelés mindenkinek, aki néhanapján még betéved ide. :)
2018. április 7., szombat
szünet/vége
Egy darabig biztosan nem lesz itt semmi - avagy igen, célt ért a másfél éve húzódó gyűlölet- és lejáratóakció, mely szerint egy "írni nem tudó", "karaktermeggyalázó", "Remie-másoló", "rövid kis semmiségeket írogató", "Wolfstar community romboló" szaralak vagyok. Az idézetek forrásainak üzenem, hogy lehet örülni.
Anno egy hatalmas magánéleti tragédia és traumasorozat és a velejáró lelki bajok elől menekültem a fanficekbe. Arra persze nem volt elég ez a kis képzeletvilág, hogy rajta felkapaszkodva kimásszak a gödörből, de legalább egy csendes, biztonságos, gyakran mosolygásra okot adó kis kuckó volt, ahol olyan kedves szavakat kaptam Tőletek, amiket sosem hittem volna, hogy valaha hallani/olvasni fogok, és amikről továbbra se merem hinni, hogy megérdemeltem őket, de - pont ezért is - nagyon-nagyon szépen köszönök mindent. ♥
Aztán jött pár idióta kislány a kétszínű, elmebeteg tyúkanyójuk vezérletével, és szépen elérték, hogy legalább akkora szorongást jelentsen már az írás is, mint amivel minden nap küzdök a valóságban is. Oda a biztonságos, szerető kis képzeletvilágom, gyomorgörcs minden egyes bepötyögött szó, pánikroham minden egyes közzétett történet -- alig van már belőlük az utóbbi időben, ezt biztosan észrevettétek. :( Rettegek, ha azt látom, hogy új hozzászólás érkezett, vagy csak kiemelkedően magas az aznapi látogatók száma az oldalon. Nem tudok a történetkéimről beszélni - még akkor sem, ha pozitív, csupakedvesség, csupaszeretet kommentekre kellene válaszolnom. Másfél éve tartozom több levéllel - nem felejtettelek el Titeket, kitartóan imádlak Titeket, és tudom, hogy hihetetlen, de egy ennyire szorongós kis nyomi vagyok, aki hónapok óta csak annyi választ tudna magából kipréselni, hogy "Köszönöm. ♥ Hogy vagy? :)". Ezt meg szégyellem elküldeni válaszul arra a sok-sok kedvességre, amiket Tőletek kaptam. Ne utáljatok nagyon. :(
Lényeg, hogy egy ideig fölösleges idejönni, viszont fel lehet iratkozni oldalt a hírlevélre - aztán majd kiderül, hogy egy új fic, vagy egy végleg vége poszt következik. Addig is köszönök mindent. ♥
2018. március 9., péntek
Valentin-nap (csak olyan barátian)
Utó-Valentin-nap és elő-Remus-szülinap. Roxfortos, első csókos, bénázós-siriusos, pillecukros, szakadékos.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)