Harry második féléve a Roxfortban - Voldemort szemével. :)
1992
Január 8.
Gyűlölöm a csokibékákat. Ha végre én leszek a Világ Ura, első dolgom lesz, hogy beszüntetem a forgalmazásukat. Hosszú éveken át küldtem fáradhatatlanul a kérelmeket és gyűjtöttem szorgosan az aláírásokat, mégsem sikerült elérnem, hogy bekerüljön a képem a híres varázslók közé. Elvileg többen is tiltakoztak, azt állítva, hogy „rossz hatással lennék a gyermekekre”. Nyilván tartottak tőle, hogy túlontúl tökéletes profilképem látványa mélységes frusztrációt váltana ki a gyerekekből, akik ezt követően egész életükben önértékelési zavarokkal küzdenének és reménytelenül sóvárognának egy – számukra – elérhetetlen ideál után…
Később:
Áhá, szóval a Bölcsek Köve! Viszonylag régen olvastam róla, de páratlanul tökéletes memóriámnak hála, a könyv minden szavára tisztán emlékszem:
„Az édességipar ősi tudománya egy különleges képességekkel bíró anyagot, a legendás „bölcsek kövé”-t kutatja. A kő mindenfajta élelmiszert vegytiszta citromos italporrá változtat, amely jelentős mértékű potencianövekedést biztosít fogyasztójának.”
Hát ez lenne az! A Bölcsek Köve! Az örök fiatalság forrása!
Ezt őrizteti Dumbledore azzal a szörnyebbel a harmadikon! Ezt kell megszereznem ahhoz, hogy újra legyen… öhm, szóval ahhoz, hogy… itt legyen... és ne ott… ööö… nézzétek, az ott nem egy morzsás szarvú szapirtyó?!
Január 10.
Perselus randira hívta Mógust a Tiltott Rengetegbe. Ettől a hülye turbántól ugyan enyhén oxigénhiányos az agyam, és mások magánéletébe sem szoktam beleütni az orrom (legyünk őszinték: ha akarnám, se tudnám…), annyit azért sikerült megértenem, hogy Perselus attól tart, Mógus nem hűséges hozzá, és a közös hókuszpókuszok helyett inkább a Hagrid bestiájával való játékot preferálja.
Ha nem én magam nyitottam volna éveken keresztül a „Kedves halálfalók, vattacukorfalók, nőfalók, kebabfalók, antidepresszánsfalók, teljes kiőrlésű extrudált kenyérfaló és talpnyaló!” köszöntéssel a gyűléseket, a hallottak alapján könnyen azt feltételezném, hogy Perselus csatlakozott Dumbledore-hoz és átállt a meleg oldalra! Annak fényében viszont, hogy a harmadik kasztot kizárólag Perselus és Antonyin kedvéért voltam kénytelen létrehozni (Nagini és Lucius persze egymaguk kiérdemeltek egy-egy külön titulust), nyilvánvaló, hogy valami titkos társaságról van szó… Ha jól emlékszem, Albusnak korábban is volt egy Fácán vagy Flamingó Rendészet nevű társulata, akikkel különböző, fekete mágia ellenes rendezvényeken léptek fel – talán most is hasonlóban utazik a vén kecske. Engem minden jó buliból kihagynak mostanság…
Január 29.
Komolyan meg kéne szereznem azt a követ. Persze csak azért, hogy bosszantsam az öreget. Nekem természetesen sosem kéne bevetnem efféle „turpisságot” ahhoz, hogy működjön a dolog.
Január 30.
Tényleg nincs rá szükségem. Ha jobban belegondolok, jelen állás szerint amúgy sincs minek működnie...
Február 7.
Hogy hová fajult ez az iskola! Már a házimanók se a régiek! Most nézem Perselus vacsoráját: gyöngyöző zsírcseppek garmadája a leves a tetején! És egy hosszú, fekete hajszál benne? Oh… így már érthető.
Február 14.
Sütöttem Potternek „Köszi, hogy kiszabadítottad a kígyómat, és bocs, hogy megöltem a szüleidet :)”-muffint, de Nagini megette. Sebaj, majd jövőre.
A nagyobb gond most Nagini: a maihoz hasonló zabálási rohamokat rendszerint őrült, önsanyargató villámdiéták követik nála - az éhezéstől pedig igen hisztis tud lenni a lelkem. Sötét idők elé nézünk...
Március 1.
Mógus állítja, hogy a Potter gyerek csábosan mosolyog rá, akárhányszor összefutunk a folyosón.
Egyértelmű, hogy meleg a kölyök. Szerintem Mógus is az.
Remélem, Dumbledore-t egyszer még előveszik ezért… de az is lehet, hogy ő veszi elő...
Március 21.
Nagini teljesen bekattant a nagy koplalásban: a Szombati Boszorkány Bűbájos Szépségtippek rovatában olvasta, hogy a megfelelően elkészített sárkánytojásban rejlő vitaminok garantálják az egészséges, üde bőrt, alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalma pedig jótékonyan befolyásolja a fogyókúra eredményességét – és ezért képes volt elcsenni egyet!
Persze nem hibáztatom, hisz jómagam is mestere vagyok az illegálisan eltulajdonított trófeák gyűjtésének – úgy tűnik, Naginire is ragadt valamennyi ebből a szarkahajlamból. Roppant tanulékony a nagylány, büszke vagyok rá!
A tojásra visszatérve: gyorsan túl kell adnunk rajta, mielőtt még betoppan a felbőszült sárkánymama (akit természetesen egy laza csuklómozdulattal megszeppent törpegolymókká változtathatnék – de mivel jelenleg se pálcám, se csuklóm, se mozdulatom, így átmenetileg jobb a békesség).
Az a behemót Hagrid tökéletes lesz, régen is ő vitte el helyettem a balhét.
Március 22.
Sárkánytojás leszállítva.
Oldott hangulatú italozásunk alatt Hagrid többször is említette, hogy a „bolyhoskáját” andalító zeneszó mellett szokta simogatni. Mégis mi közöm nekem az ő „bolyhoskájához”?! És egyáltalán mi ez a név?! Ezek után ne panaszkodjon nekem, hogy évtizedek óta nem volt komoly kapcsolata…
Április 10.
Ma rendesen leteremtettem Mógust. Elegem van az örökös panaszkodásból: hogy Nagyuram így, hogy Nagyuram úgy, hogy meddig szándékozom még a testében maradni, hogy három hónapja nem fizetem a bérleti díjat, hogy miért középen nyomom a fogkrémes tubust, hogy a bajor vasorrú bába szexrabszolgájaként átélt kalandjai helyett esténként miért azt nézzük a merengőben, ahogy Naginit siklani, sziszegni, harapni, és fojtani tanítom (Merlinem, milyen édes kislány volt!), hogy miért nincs beágyazva, hogy Nagini miért ette meg a kedvenc leguánját, ésatöbbi, ésatöbbi…
Ki nem állhatom, ha a hátam mögött morgolódnak! Mondja a szemembe, ha baja van! Arra persze már képtelen…
Május 27.
Nos, a helyzet az, hogy egyáltalán nem az vagy, amit megeszel. Nemhogy szarvam nem nőtt, de még egy kóbor, ezüstös hajszál sem serkent a kobakomon.
Még egy álmom tört darabokra. Belőlem már sosem lesz unikornis… pedig milyen jól jönne végre egy saját test!
A gyerkőcök egyébként kint játszottak éjjel az erdőben, Potter is köztük volt. Szegény fiú eléggé beparázott Mógus márkátlan, fekete köpenyétől – én szóltam, hogy azt a púderrózsaszín Madam Malkin tervezést vegye fel, amit tőlem kapott karácsonyra, de szokásához híven képtelen volt teljesíteni a parancsomat, merthogy „ő tél típus”. Kezd elfogyni a türelmem…
Amúgy sem tanácsos ilyen sötét éjszakán talpig feketében mutatkozni a Tiltott Rengeteg közepén – a végén még azt hiszik, hogy rosszban sántikálunk. Még egy ilyen remek ötlet, és mindhárman meghalunk vaaagy… akár… össze is téveszthetnek Perselusszal!
„Hogy melyik a rosszabb eset, arról vitatkozhatnánk” – jegyzi meg mellettem Nagini.
Hmm, nem is tudtam, hogy bejön neki Perselus. Legalább már értem, hol tekereg éjszakánként…
Mógusra visszatérve: azt hiszem, itt az ideje, hogy radikálisabb eszközökhöz folyamodjak – és írjak az anyukájának. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a mutter, ha megtudja, hogy egyetlen pici fia egy sötét varázslót rejteget a fejében. Hah! Imádom, hogy ilyen gonosz vagyok!
Június 1.
Pénteken megyek a kőért.
Már csak a kutyával kell kezdenem valamit. Mondjuk dobhatnék neki botot. Jó messzire. Igen, ez határozottan jó ötlet. De honnan szerezzek botot?
Körülnézek, biztos akad itt más fölösleges, hajigálható kacat. Ott van például az a sok mugliismeret tankönyv, Dumbledore PEZ cukorka adagolója (unalmas ezüst, ráadásul cukor sincs benne – fogalmam sincs, miért tartja folyton magánál), Perselus hajmosóüstje, Griffendél kardja, Lucius fia (jé, itt van Lucius fia!), Hagrid tupírfésűje, az a kis sárvérű Nagini szájában… Szentséges szalamandra, mit keres az a sárvérű Nagini szájában? Mindegy, nem az én dolgom. Nagini már nagylány, tud magára vigyázni.
Később:
Nagini javasolta, hogy előbb talán próbálkozhatnánk jutalomfalattal. Hiszek neki - a nők jobban értenek a házi kedvencekhez.
Június 3.
Előkészítem a terepet péntek estére. Az imént adtam fel egy levelet Dumbledore-nak, a következő szöveggel:
Mélyen tisztelt Dumbledore úr!
Legfrissebb értesüléseink szerint London belvárosának levegőjét jó ideje meghatározhatatlan eredetű, savanykásan édes aroma lengi be, mely illatot a muglik többnyire citromos süteményhez, cukorkához vagy szörphöz hasonlítják.
A helyszínre irányított szakértőcsoportunk rövid kutatás után felfedezett egy, a város szívében emelkedő, halványsárga színben tündöklő vulkánt. Hosszas vizsgálatok és alapos ízlelés után tudósaink megállapították, hogy a földkéreg mélyéből színtiszta minőségű, A+ kategóriás citromos italpor tör a felszínre.
Amennyiben szeretne a vulkán tövében hamarosan nyíló citrompor szaküzlet reklámarca lenni, és ezzel – különböző kedvezményeink mellett – havonta ötven zacskó ingyenes termékmintában részesülni, kérem, fáradjon a mellékelt törzsvásárlói kártyán feltüntetett címre 1992. június 5–én, este nyolc órára.
Üdvözlettel,
Lemona Sherbett
a Nemzetközi Citromporkapcsolatok Főosztályának vezetője
Június 4.
Ma meghozták a blökinek szánt jutalomfalatot. Természetesen mindjárt három zacskóval rendeltem – így küldtek mellé ingyen unikornisos adagolót!
Június 5.
Minden flottul megy eddig: a bestia pár szem jutifali után bújós kis ölebbé változott. Dumbledore nyilván éheztette - ezt is megemlítem majd róla alkalomadtán.
Ráparancsoltam Mógusra, hogy nyissa ki azt a csapóajtót és induljunk szépen lefelé, de könyörgött, hogy előbb még hadd adhassa elő legújabb, „Nagyuramhoz” című ódáját, hárfás kísérettel.
Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez a megfelelő helyszín és időpont személyem hexameterekben történő fényezésére - de kegyetlenség lenne visszautasítani egy ilyen kérést.
2 perccel később:
Hmm, el kell ismernem, Mógus szavai simogatják az egómat.
4 perccel később:
Ez kezd unalmas lenni.
10 perccel később:
Meleg van. És büdös. Ablakot kéne nyitni.
13 perccel később:
A blöki már hortyog. Folyik a nyála. Gusztustalan.
19 perccel később:
Biztos van valami bűbáj, amivel unikornissá tudnám változtatni. Az unikornisok nem nyáladdzanak.
21 perccel később:
Én sem nyáladzom. Ezek szerint unikornis vagyok?! Miért nincs itt egy tükör?
27 perccel később:
Ott az a pók a falon. Tök durva, ahogy mászik. Röhögnék, ha leesne.
31 perccel később:
Vajon kikapcsoltam a sütőt indulás előtt?
36 perccel később:
Írhatnék mesekönyvet. De kutya nem lenne benne. Semmi szőrös dolog nem lenne benne. Még pók se.
38 perccel később:
Nem szeretem a pókokat.
39 perccel később:
Tulajdonképpen semmit sem szeretek. Magamon kívül.
42 perccel később:
Talán csak az unikornisokat. Meg Naginit. Igen, őt határozottan kedvelem. Csak néha jó lenne már kanbulit tartani a csajos esték helyett.
45 perccel később:
Az a jóképű fickó Potterék házában, azon a halloween estén… Ő tipikus IHB-partyarcnak tűnt. Biztos feldobta volna az unalmas halálfaló bulikat.
47 perccel később:
Talán ideje lenne újra összehívnom a bandát. Ha ennek vége, küldök is pár levelet.
50 perccel később:
Remélem, Nagini nem veszi észre, ha elcsenek pár szebb darabot a levélpapír gyűjteményéből...
52 perccel később:
Merlin szuvas szemfogának hála, befejezte!
Indulunk tovább.
12 perccel később:
El kell ismernem, a csapóajtó alatti óriáscsúszdás ugrálóvár briliáns megoldás volt - nagy kár, hogy a hetedik csúszás után véletlenül leeresztettük. De mégis kinek jut eszébe bölcsek kövének álcázni a biztonsági szelepet? Azt hiszem, a vén Albus legpazarabb ötleteinek egyikével volt dolgunk…
A később jövők így mindenesetre nagyot koppannak majd, főként, hogy egy jól megtermett ördöghurok is van idelent - amiről a jelek szerint a tankönyvek elfelejtik megemlíteni, hogy a fény mellett a fokhagymaszagot sem bírja.
Amúgy ez a növény elég veszélyes, nem való egy iskola falai közé. Meg is ölhetett volna valakit… Háhá, nagy kópé az öreg Albus!
Közben megérkeztünk a következő terembe: megfelelő megvilágítás, kecses boltívek és sziporkázó pillangók egész raja. Utóbbiak funkcióját elsőre nem igazán értettem, de egyértelmű, hogy dísznek vannak itt - a nagy belmagasság miatt elég sivár lenne nélkülük a dekoráció.
5 perccel később:
A szemközti ajtó sajnos zárva volt, így be kellett kopognunk. Mógus előtte még szárnyas, repülő kulcsokról zagyvált valamit. Fogalmam sincs, honnan szedi ezeket a hülyeségeket.
Az ajtó túloldaláról érkező „Ki vagy?” kérdésre lazán bekamuztam Dumbledore nevét – simán bevették, pedig nem is hasonlít a hangunk.
2 perccel később:
Azt hiszem, a Larp Klubosok szerepjátékának kellős közepébe csöppentünk. Elég kellemetlen: be sem vagyunk öltözve és még a szabálykönyvet sem ismerjük. Bár a jelmezek alapján ez valami gagyi, Merlin-mondakörben játszódó hadijáték lesz – azért meg pont nem rajongom annyira.
3 perccel később:
Agresszív, pszichopata kockák. Azzal fenyegetőznek, hogy nem engednek tovább, míg nem játszottunk velük! Ha szépen megkérnek, a sötét ruhásokhoz talán beálltam volna királynak – no de a fehérekhez?! Ki látott már sötét nagyurat fehérben?! Ráadásul akkora zajt csapnak itt az éjszaka közepén, hogy Nagini ükmamája kénytelen volt átkopogni a szomszédból. Elég ijesztő látványt nyújtott azokkal a hatalmas uborkakarikákkal a szemén: a Larp Klubos srácok konkrétan kővé dermedtek a rémülettől, mikor megpillantották.
Az idétlen játékuknak így egy időre annyi - viszont egész pofás sakkbábuk lennének belőlük.
Visszafelé illendő volna benézni az öreglányhoz, már vagy ötven éve húzom azt a beígért teadélutánt… De hát tehetek én róla, hogy olyan elviselhetetlenül pletykás? Bár ez családi vonás náluk, mostanra már megedződtem… Azt viszont végképp nincs szívem bevallani, hogy a sok szeretettel küldött aszalt patkányhúsos specialitása rendszerint a kukában köt ki, mióta Nagini áttért a reformtáplálkozásra.
4 perccel később:
Megyünk tovább.
Jól szórakozhatott a vén kujon, míg berendezte ezeket a hangulatos kis helyiségeket – képzelem, mekkora partikat csaphatott itt a tanév alatt!
Még egy terem.
A légváras kamukő után számítottam rá, hogy meg kell oldanunk néhány egyszerű, játékos feladatot, mielőtt elérünk a valódi kőhöz – de ez már nevetséges! Ráadásul ahogy haladunk előre, úgy ütközünk egyre értelmetlenebb jelenségekbe. Mit keres itt például CuciMaci, a „Troll a Pincében” basszerosa? Létezik az, hogy a közelben koncerteztek – és engem meg sem hívtak?! Mindenesetre rendesen kiütötte magát a tegnapi bulin, az már biztos…
Mógus nyaggatott, hogy ébresszük fel, és kérjünk tőle autogramot - de saját tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor aztán tényleg semmi szükség visongó fangirlökre (igen Bella, ez bizony rád vonatkozik!), leghelyesebb, ha tapintatosan továbbállunk. Úgyis csípi már a szemem a testéből párolgó tömény alkoholszag.
1 perccel később:
Újabb szobába érkeztünk. Ez legalább valamilyen módon összefüggésbe hozható az előzővel, bár sanda gyanúm, hogy CuciMaci nem (csak) az itteni asztalon álló hét felestől került ilyen állapotba.
Mógus valami olyasmit makog, hogy véleménye szerint az asztalon bájitalok vannak, arra az ócska cetlire pedig valami rejtvényt firkantottak, ami elárulja, melyiket kell meginnunk ahhoz, hogy átjussunk az ajtóban lobogó lángokon.
Rejtvények meg bájitalok… Merlin dohos díszzsebkendőjére, mi lenne ezzel a turbános maflával az én zseniális észjárásom és páratlan logikám nélkül? Valószínűleg még mindig a Larp Klubosokkal játszana Adj, király, katonát!...
Hadd gondolkodjam.
Ennek a feladatnak egyértelműen köze van az ajtóban égő tűzhöz, valamint az asztalra készített, magas alkoholtartalmú italokhoz. Sőt, továbbmegyek: a kettő között minden bizonnyal lennie kell valamiféle rejtett összefüggésnek. Namármost, a tűz eloltása nyilván csak az italok révén valósulhat meg – persze nem feledkezhetünk meg azok alkoholtartamáról. Így tehát egyértelmű: a hirtelen bevitt, nagy mennyiségű folyadék emberi szervezetre gyakorolt hatására kell építenünk!
Még szerencse, hogy én előre számítottam erre is, és kőkereső kis kalandunk előtt nem hagytam időt rá, hogy Mógus engedjen a természet hívó szavának – ezzel most hasznos perceket spórolhatunk. Hát igen, nem hiába vagyok én minden idők legagyafúrtabb varázslója!
4 perccel később:
No lám, még egy szoba. Ki hitte volna? Ez a kőkeresés dögunalomba fulladt.
Hacsak…
Egy tükör! Végre egy tükör!
Hát, még mindig nem vagyok unikornis… Ez annál sokkal, de sokkal jobb! Ez én vagyok! Én – az eredeti, saját, tökéletes testemben! Hibátlan, fehér bőrömet simogatják az elvarázsolt erdő kristályfáinak lombjain át beszűrődő holdfény ezüstös sugarai, az önfeledt öröm és a határtalan szabadság felemelő érzése tükröződik átszellemült tekintetemben, szép ívű ajkaimon mámoros mosoly játszik, mintha csak most ugrottam volna le a Szombati Boszorkány címlapjáról. Frissen manikűrözött, bársonyos tapintású kezeim finoman kulcsolódnak az illatozó vadvirágokból font gyeplőre, szívdöglesztően szálkás izomzatom szépen kirajzolódik, ahogy egy gyöngyházfényű unikornis hátán nyargalok feszülős bőrnadrágban és Dumbledore aranysarkantyús western csizmájában!
Lehet, hogy ez a tükör a jövőt mutatja?
20 perccel később:
Nini, Potter! Hát ő meg vajon mi a fészkes futóférget keres itt? Csak nem a kőre pályázik? Elég szomorú, ha már ilyen fiatalon szüksége van erre a, khm, csodaszerre...
8 perccel később:
Merlin szivárványos szemöldökére, erre aztán tényleg nem számítottam: a kölyök ennyi év után is neheztel rám a szülei miatt! Ezt tuti Dumbledore nevelte belé, ő is pont ilyen haragtartó: a mai napig felemlegeti, mikor másodikos koromban véletlenül leöntöttem Veritaserummal a kedvenc nyuszis mamuszát, mire az kikotyogta, hogy sosem volt alkalma közelebbről megismerni Albus híres gyapjú zoknijait - mivel azok rendszerint az öreg alsónadrágjában kötnek ki...
Utasítom Mógust, hogy hívja ide a fiút - ha megpillantja a varázstükörben vágtázó valódi énemet, egykettőre megenyhül. Elvégre ki tudna haragudni egy ilyen pofira?
3 perccel később:
Ó, a kis szemérmes! Egyértelmű, hogy hazudik arról, amit a tükörben lát: házkupa, Dumbledore – ugyan fiam, attól nem dudorodik így az ember nadrágja! Hacsak... Nem. Nem, ebbe bele sem akarok gondolni!
Biztos csak a házkupa. Könyörgöm, legyen a házkupa…
5 perccel később:
Merlin roppanós répájára, hogy felforrósodott hirtelen a hangulat! A kölyök teljesen rámozdult Mógusra, csak úgy izzik közöttük a levegő!
Nem igazán látom, mi folyik ott elől, de a hangokból ítélve nem finomkodnak! Nagyon ki lehetett éhezve a kissrác… Amúgy nem értem, minek neki a kő: a jelek szerint még semmi szüksége rá. Viszont úgy tűnik, mintha Mógus nem élvezné annyira a helyzetet. Nyilván miattam feszélyezi magát…
Ideje közbelépnem és bátorítanom legalább a Potter fiút, mielőtt még lelankad a… lelkesedése - ennyivel úgyis tartozom neki, ha már a Valentin-napi muffinok nem jöttek össze.
- Kapd el! Kapd el! – kiáltom, de biztatásomat elnyomja Mógus kétségbeesett üvöltése. Kezdem komolyan azt hinni, hogy nem élvezi a dolgot.
Lehet, hogy Mógus mégsem meleg?
Június 6.
Merlin hedonista hasnyálmirigyére, egy hajszálon múlt a tegnap este! Az akció közepén beállított Dumbledore - aki szemmel láthatólag szörnyen pipa volt a kamu citromporos sztorim miatt. Csak a messze földön híres, villámgyors reflexeimnek köszönhetem, hogy sikerült időben lelépnem és elkerülnöm a megalázó, „Ejnye-bejnye, Tomika!” dorgálást. A kő így sajnos nem lett az enyém, de legalább Mógus fokhagymáitól megszabadultam. Az is valami.
Naginivel Brazíliába repülünk pár hétre: ránk fér egy kis kikapcsolódás egy ilyen év után…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: