Életképek az Azkabanból, Drarry Fan levelet küld, és feltűnik egy vendégművész...
1993
Január 13.
Január 13.
Új ördögi kacajokat gyakorlok. Nagini kedvence a „Nyehehe!”… Nem is tudom. Szerintem hiányzik belőle az elegancia, a mindent elsöprő lendület, az erő, a megdönthetetlen magabiztosság, a határozottság, a rabul ejtő sárm és a felsőbbrendűség-tudat. Vagyis mindaz, ami megvolt a jó öreg „Hohohohó!”-ban… Szipp.
Február 3.
Amit még Dumbledore-nak sem kívánok: megfázás, nátha – orr nélkül. A részletektől eltekintenék, maradjunk annyiban, hogy roppant kellemetlen.
Február 14.
Jelentkezett Bella! Tökéletes időzítéssel és rúzsos csóklenyomatos borítékkal, mint mindig.
Nem vagyok benne biztos, hogy hiányzott ez nekem…
Imádott Nagyuram!
Leveled érkezése sötétség volt a fényben, üdítő árnyék a kínzó napsütésben, reményt hozó rettegés a gyötrő boldogságban, halálsikoly az Én kicsi pónim főcímdalában!
Tudtam, hogy életben vagy! Nincs az a hatalom, erő vagy csecsemő, ami elválaszthatna minket! Bízom benne, hogy száműzetésed hosszú évei alatt volt időd átgondolni a viszonyunkat, és végre beláttad, hogy minket Merlin is egymásnak teremtett. Én a magam részéről mindent megtettem kapcsolatunk érdekében: Azkabanba vonultam, hogy távol tartsam magam a buja vágyakkal, hívogató zenei fesztiválokkal és megkínozandó sárvérűekkel teli világtól, hogy testem és lelkem tisztaságát megőrizve várjam a napot, mikor visszatérsz… hozzám.
Borzalmas itt.
Az egész hely olyan, mintha Madam Puddifoot kávézójából kiselejtezett tárgyakkal rendezték volna be. Minden az arany és a rózsaszín különböző árnyalatainak kombinációjában tündököl: a bútorok - így az ágykeret, az éjjeliszekrény és a fésülködőasztal - aranyszínűek, az ágynemű pink selyem, a falakat babarózsaszín bársonnyal vonták be, a bolyhos, magenta padlószőnyeget pedig illatozó rózsaszirmok borítják. A rácsok szikrázó napsugarakra emlékeztetnek, és kellemes melegséget sugároznak. Még a kulcslyukak is szív alakúak!
Kiszámíthatatlan időközönként aranyszárnyú, hájas kis Cupidók lepik el a börtönt, körbe-körbe repkednek a cellákban, és pihe-puha, szívhegyű nyílvesszőkkel lövöldöznek ránk. Legutóbb eltalált egy ilyen aprócska nyíl, és utána két hétig tömény vattacukorillatot árasztottam!
Enni naponta ötször kapunk, a reggeli általában puncsos mignon, a tízórai málnás fehércsokoládé, az ebéd rózsaszín cukormázas fánk, az uzsonna habcsók, a vacsora pedig epres puding tejszínhabbal.
Kötelező viselet idebent a halványrózsaszín csipketalár és a fukszia körömlakk. Érkezésünkkor csillámport szórtak a hajunkra, teletűzdelték pillangós hajcsatokkal, továbbá mindnyájan kaptunk egy azonosítóként szolgáló masnis hajpántot.
És ha ez nem lenne önmagában is elég rémes, naphosszat mugli rajzfilmeket vetítenek nekünk, melyekben – a természet rendjének ellenszegülve - a jó nyeri el méltó jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik!
A legborzasztóbb mégis a szomszéd cellában lakó, Disney betétdalokat dudorászó, véráruló unokaöcsém. Nem is értem, mit keres itt!? Őt szemmel láthatólag nem viselik meg annyira a folyamatos kínzások, sőt, kimondottan élvezi, ha hangos bekiabálásokkal kommentálhatja az aktuális rajzfilmet. Persze én sem hagyom ám annyiban!
Múltkor például, mikor körülbelül ezredik alkalommal vetítették a Hófehérke és a hét törpét, ő a rácsot rázva ordította, hogy „Ne! Ne vedd el az almát!”, mire én: „Igen, ez az! Fulladj bele, te szende kis ribanc!”. A végén persze lelkes ujjongással ünnepelte, mikor szakadékba zuhan a főhősnő, és keselyűk gyűlnek a teteme fölé. Engem ez a jelenetsor mindig megtör, képtelen vagyok feldolgozni, hogy egy ilyen szimpatikus, szerethető karakter hogyan érhet ilyen szörnyű véget!
Több rajzfilmszereplővel is rokonszenvezek egyébként, ott van például az a Jafar nevű sötét varázsló az Aladdinból. Egész tehetséges a pasas – persze Neked, Nagyuram a nyomodba sem érhet! -, ráadásul animágus: kígyóvá képes átalakulni. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán rokoni szálak fűzik Mardekárhoz. A mugli rajzfilmek könyörtelen törvényei szerint persze ő is pórul jár a végén - én meg szabályosan ordítok a tehetetlenségtől! Bár itt lenne a pálcám, és tudnék neki segíteni!
Rémesek ezek a rajzfilmek, de a legrosszabb mind közül az Oroszlánkirály. Az az én családszégyene unokaöcsém kedvence! Minden egyes alkalommal feszült figyelemmel izgulja végig Zordon és Szimba harcát, utóbbi győzelmét pedig diadalittas üvöltéssel üdvözli. Amúgy az a Zordon fickó szintén egész jó fejnek tűnik, igazi mardekáros lélek. Kegyetlenség a mugli rajzfilmkészítőktől, hogy oroszlántestbe kényszerítették!
És akkor a 101 kiskutyát még nem is említettem. Hát az egyenesen akkora hatással van az én anyaszomorító unokaöcsikémre, hogy időnként komolyan kutyának képzeli magát! Olyankor aztán órákig hallgathatom vidám vakkantásait és lelkes csaholását, ahogy a saját farkával játszik. Mondjuk emberalakban is folyton azt csinálja, csak akkor a Hakuna Matatát kántálja mellé. A vége persze mindig az, hogy besokallok, és megfenyegetem, hogy szólok Szörnyellának, aki csinos kis szőrmebundát készít híres fekete fürtjeiből – de előtte még ivartalaníttatom. Erre aztán nyüszít és vinnyog, mint egy rettegő kutya! Ez az egyetlen örömforrásom manapság, amúgy teljesen kiszipolyoz a börtönélet és a vele járó rózsaszín maszlag…
Remélem, nem lett túl felkavaró a beszámolóm. Csupán igyekeztem részletesen és valósághűen ábrázolni azokat a szenvedéseket, amikkel nap, mint nap szembe kell néznem. Csak az a tudat éltet, hogy miattad csinálom, Nagyuram! Mert én végig hű maradtam hozzád.
Dolohov üdvözletét küldi, és üzeni, hogy tényleg rohadt idegesítőek ezek a rajzfilmek: folyton véget érnek az első csók után, sosem mutatják a lényeget…
Ölel, csókol:
a Te Bellád
PS: Boldog Valentin-napot!
Leveled érkezése sötétség volt a fényben, üdítő árnyék a kínzó napsütésben, reményt hozó rettegés a gyötrő boldogságban, halálsikoly az Én kicsi pónim főcímdalában!
Tudtam, hogy életben vagy! Nincs az a hatalom, erő vagy csecsemő, ami elválaszthatna minket! Bízom benne, hogy száműzetésed hosszú évei alatt volt időd átgondolni a viszonyunkat, és végre beláttad, hogy minket Merlin is egymásnak teremtett. Én a magam részéről mindent megtettem kapcsolatunk érdekében: Azkabanba vonultam, hogy távol tartsam magam a buja vágyakkal, hívogató zenei fesztiválokkal és megkínozandó sárvérűekkel teli világtól, hogy testem és lelkem tisztaságát megőrizve várjam a napot, mikor visszatérsz… hozzám.
Borzalmas itt.
Az egész hely olyan, mintha Madam Puddifoot kávézójából kiselejtezett tárgyakkal rendezték volna be. Minden az arany és a rózsaszín különböző árnyalatainak kombinációjában tündököl: a bútorok - így az ágykeret, az éjjeliszekrény és a fésülködőasztal - aranyszínűek, az ágynemű pink selyem, a falakat babarózsaszín bársonnyal vonták be, a bolyhos, magenta padlószőnyeget pedig illatozó rózsaszirmok borítják. A rácsok szikrázó napsugarakra emlékeztetnek, és kellemes melegséget sugároznak. Még a kulcslyukak is szív alakúak!
Kiszámíthatatlan időközönként aranyszárnyú, hájas kis Cupidók lepik el a börtönt, körbe-körbe repkednek a cellákban, és pihe-puha, szívhegyű nyílvesszőkkel lövöldöznek ránk. Legutóbb eltalált egy ilyen aprócska nyíl, és utána két hétig tömény vattacukorillatot árasztottam!
Enni naponta ötször kapunk, a reggeli általában puncsos mignon, a tízórai málnás fehércsokoládé, az ebéd rózsaszín cukormázas fánk, az uzsonna habcsók, a vacsora pedig epres puding tejszínhabbal.
Kötelező viselet idebent a halványrózsaszín csipketalár és a fukszia körömlakk. Érkezésünkkor csillámport szórtak a hajunkra, teletűzdelték pillangós hajcsatokkal, továbbá mindnyájan kaptunk egy azonosítóként szolgáló masnis hajpántot.
És ha ez nem lenne önmagában is elég rémes, naphosszat mugli rajzfilmeket vetítenek nekünk, melyekben – a természet rendjének ellenszegülve - a jó nyeri el méltó jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik!
A legborzasztóbb mégis a szomszéd cellában lakó, Disney betétdalokat dudorászó, véráruló unokaöcsém. Nem is értem, mit keres itt!? Őt szemmel láthatólag nem viselik meg annyira a folyamatos kínzások, sőt, kimondottan élvezi, ha hangos bekiabálásokkal kommentálhatja az aktuális rajzfilmet. Persze én sem hagyom ám annyiban!
Múltkor például, mikor körülbelül ezredik alkalommal vetítették a Hófehérke és a hét törpét, ő a rácsot rázva ordította, hogy „Ne! Ne vedd el az almát!”, mire én: „Igen, ez az! Fulladj bele, te szende kis ribanc!”. A végén persze lelkes ujjongással ünnepelte, mikor szakadékba zuhan a főhősnő, és keselyűk gyűlnek a teteme fölé. Engem ez a jelenetsor mindig megtör, képtelen vagyok feldolgozni, hogy egy ilyen szimpatikus, szerethető karakter hogyan érhet ilyen szörnyű véget!
Több rajzfilmszereplővel is rokonszenvezek egyébként, ott van például az a Jafar nevű sötét varázsló az Aladdinból. Egész tehetséges a pasas – persze Neked, Nagyuram a nyomodba sem érhet! -, ráadásul animágus: kígyóvá képes átalakulni. Még az is megfordult a fejemben, hogy talán rokoni szálak fűzik Mardekárhoz. A mugli rajzfilmek könyörtelen törvényei szerint persze ő is pórul jár a végén - én meg szabályosan ordítok a tehetetlenségtől! Bár itt lenne a pálcám, és tudnék neki segíteni!
Rémesek ezek a rajzfilmek, de a legrosszabb mind közül az Oroszlánkirály. Az az én családszégyene unokaöcsém kedvence! Minden egyes alkalommal feszült figyelemmel izgulja végig Zordon és Szimba harcát, utóbbi győzelmét pedig diadalittas üvöltéssel üdvözli. Amúgy az a Zordon fickó szintén egész jó fejnek tűnik, igazi mardekáros lélek. Kegyetlenség a mugli rajzfilmkészítőktől, hogy oroszlántestbe kényszerítették!
És akkor a 101 kiskutyát még nem is említettem. Hát az egyenesen akkora hatással van az én anyaszomorító unokaöcsikémre, hogy időnként komolyan kutyának képzeli magát! Olyankor aztán órákig hallgathatom vidám vakkantásait és lelkes csaholását, ahogy a saját farkával játszik. Mondjuk emberalakban is folyton azt csinálja, csak akkor a Hakuna Matatát kántálja mellé. A vége persze mindig az, hogy besokallok, és megfenyegetem, hogy szólok Szörnyellának, aki csinos kis szőrmebundát készít híres fekete fürtjeiből – de előtte még ivartalaníttatom. Erre aztán nyüszít és vinnyog, mint egy rettegő kutya! Ez az egyetlen örömforrásom manapság, amúgy teljesen kiszipolyoz a börtönélet és a vele járó rózsaszín maszlag…
Remélem, nem lett túl felkavaró a beszámolóm. Csupán igyekeztem részletesen és valósághűen ábrázolni azokat a szenvedéseket, amikkel nap, mint nap szembe kell néznem. Csak az a tudat éltet, hogy miattad csinálom, Nagyuram! Mert én végig hű maradtam hozzád.
Dolohov üdvözletét küldi, és üzeni, hogy tényleg rohadt idegesítőek ezek a rajzfilmek: folyton véget érnek az első csók után, sosem mutatják a lényeget…
Ölel, csókol:
a Te Bellád
PS: Boldog Valentin-napot!
Drága Bella!
Először is tisztázzunk valamit: hányszor mondjam még, hogy az csak páréjszakás kaland volt kettőnk között, és számomra az égvilágon semmit sem jelentett?! Elismerem, hogy kivételesen könyörtelen természeteddel, irgalmat nem ismerő brutalitásoddal és a szemeidben csillogó ádáz őrülettel mindig is te voltál a kedvenc groupie-m, de azoknak az időknek már vége. Fogadd el, kérlek.
Iszonyatos hely lehet az Azkaban, nem csoda, hogy a legtöbben megőrülnek odabent. Tartsatok ki! Gondoljatok arra, hogy ezek csak mesék, és valóságban mindig a rossz győzedelmeskedik!
Ígérem, hogy egy szép napon majd bosszút állunk a mugli rajzfilmkészítőkön. Megfizetnek minden egyes igazságtalanul elbukott gonosz mesefiguráért.
Az unokaöcséd rémes egy alak lehet, nem csoda, hogy sosem mutattad be.
Kitartás! Gondoljatok valami rosszra!
Üdv,
Voldemort
Március 15.
Nagini fölösleges kacatok vásárlásába fojtja szerelmi bánatát. Az imént besokalltam, és rákérdeztem, mégis miért kellett megvenni a tizenhetedik darab körömlakkot és az harminchatodik pár magassarkú bokacsizmát, mire sírva elsiklott és bezárkózott a szobájába. Legszívesebben most utánamennék és megvigasztalnám, de félek, az empátia csorbát ejtene a rosszhíremen…
Később:
Most meg arra kér, hogy hat nap múlva esedékes születésnapjára fizessem be egy sor varázsplasztikai beavatkozásra, „mert neki kéz meg láb kell”. Kijelentettem, hogy erről szó sem lehet! Nem engedem, hogy nevetséges szilikongyíkot csináljon magából.
Március 28.
Egész szimpatikus fickótól kaptam ma levelet.
Kedves Voldemort!
Hallottam, hogy a visszatérést fontolgatod. Fogadj el pár jó tanácsot – hidd el, tapasztalatból beszélek.
Óvakodj a kócos, sötét hajú, szőrös lábú kisembertől és kis barátaitól. Ezek az aprócska emberek különleges képességekkel rendelkeznek: akad köztük olyan, aki képes időnként láthatatlanná válni, egyesek gyomra pedig végtelen mennyiségű élelmiszer elnyelésére specializálódott. Utóbbira külön felhívnám a figyelmed - roppant dühítő tud lenni, mikor a csata közepén váratlanul előrántják táskájukból a fél konyhát, és egy jól irányzott serpenyőtámadással térdre kényszerítik a legjobb embereidet. Gyenge pontjuk nem ismert, gyakorlatilag legyőzhetetlenek! Szerezd vissza tőlük a Gyűrűt, mert elpusztítják - és vele együtt téged is!
Sose bízz a hosszú, fekete hajú, depresszióra hajlamos férfiban, aki számára a hajmosás ismeretlen fogalom – és ezek után csodálkozik, hogy sokan gyanúsnak tartják, és messziről elkerülik… Ha netán mégis összefutsz vele, hallgathatod véget nem érő kesergését sanyarú sorsáról és tragikus szerelmi életéről, főszerepben egy csodás szépségű nővel, aki sosem lehet az övé, mert más fajhoz tartoznak. Ellene megvan az ellenszer: emlegesd gyakran a múltját, elhibázott életét, gyengeségéből fakadó hibáit, hangoztasd, hogy sohasem töltheti be azt a pozíciót, amire hosszú évek óta sóvárog, mert senki sem bízik benne, mert senki sem szereti, és hogy sosem lesz övé álmai nője - mert egy született vesztes!
A szőke, vasalt hajú piperkőcöt messziről kerüld el! Elsőre tán ártalmatlan szépfiúnak tűnhet, de folyamatos ugrabugrálása, feltűnőségi viszketegsége és szépségtippjei könnyen az őrület szélére sodorhatnak. Ellene nem igazán tudok mit tanácsolni, egy nagy adag trolltakony a szöszke fürtökre biztos megtenné a hatását....
A féleszű szőrmókkal is jobb, ha vigyázol, veszélyesen hülye – és ha arról van szó, igen agresszív tud lenni. Még a Gyűrűmet is megtámadta azzal az ormótlan baltájával, kész csoda, hogy nem tett kárt benne! Az alkohol könnyen a fejébe száll, ezt érdemes kihasználni. Az ellenségeskedés egyébként csak színjáték, valójában legjobb barátok a szöszivel!
Legveszedelmesebb ellenfeled egy habókos, hegyes süvegű, hosszú, ősz szakállú mágus lesz – óvatosan vele, tudd, hogy minden szálat ő irányít a háttérből! Különleges képessége, hogy túléli a több száz méteres zuhanásokat, és mikor már azt hinnéd, végre megszabadultál tőle, ismét megjelenik. Figyelj a botjára! Jóval nagyobb hatalom rejlik benne, mint elsőre hinnéd. Egyébként nem tudom mit szív az öreg – de mérget vennék rá, hogy nem egyszerű pipafüvet…
Remélem, tudtam segíteni.
Sok szerencsét:
Szauron
Ps. A lángoló, vörös szemgolyó mindig bejön – próbáld ki te is!
Hallottam, hogy a visszatérést fontolgatod. Fogadj el pár jó tanácsot – hidd el, tapasztalatból beszélek.
Óvakodj a kócos, sötét hajú, szőrös lábú kisembertől és kis barátaitól. Ezek az aprócska emberek különleges képességekkel rendelkeznek: akad köztük olyan, aki képes időnként láthatatlanná válni, egyesek gyomra pedig végtelen mennyiségű élelmiszer elnyelésére specializálódott. Utóbbira külön felhívnám a figyelmed - roppant dühítő tud lenni, mikor a csata közepén váratlanul előrántják táskájukból a fél konyhát, és egy jól irányzott serpenyőtámadással térdre kényszerítik a legjobb embereidet. Gyenge pontjuk nem ismert, gyakorlatilag legyőzhetetlenek! Szerezd vissza tőlük a Gyűrűt, mert elpusztítják - és vele együtt téged is!
Sose bízz a hosszú, fekete hajú, depresszióra hajlamos férfiban, aki számára a hajmosás ismeretlen fogalom – és ezek után csodálkozik, hogy sokan gyanúsnak tartják, és messziről elkerülik… Ha netán mégis összefutsz vele, hallgathatod véget nem érő kesergését sanyarú sorsáról és tragikus szerelmi életéről, főszerepben egy csodás szépségű nővel, aki sosem lehet az övé, mert más fajhoz tartoznak. Ellene megvan az ellenszer: emlegesd gyakran a múltját, elhibázott életét, gyengeségéből fakadó hibáit, hangoztasd, hogy sohasem töltheti be azt a pozíciót, amire hosszú évek óta sóvárog, mert senki sem bízik benne, mert senki sem szereti, és hogy sosem lesz övé álmai nője - mert egy született vesztes!
A szőke, vasalt hajú piperkőcöt messziről kerüld el! Elsőre tán ártalmatlan szépfiúnak tűnhet, de folyamatos ugrabugrálása, feltűnőségi viszketegsége és szépségtippjei könnyen az őrület szélére sodorhatnak. Ellene nem igazán tudok mit tanácsolni, egy nagy adag trolltakony a szöszke fürtökre biztos megtenné a hatását....
A féleszű szőrmókkal is jobb, ha vigyázol, veszélyesen hülye – és ha arról van szó, igen agresszív tud lenni. Még a Gyűrűmet is megtámadta azzal az ormótlan baltájával, kész csoda, hogy nem tett kárt benne! Az alkohol könnyen a fejébe száll, ezt érdemes kihasználni. Az ellenségeskedés egyébként csak színjáték, valójában legjobb barátok a szöszivel!
Legveszedelmesebb ellenfeled egy habókos, hegyes süvegű, hosszú, ősz szakállú mágus lesz – óvatosan vele, tudd, hogy minden szálat ő irányít a háttérből! Különleges képessége, hogy túléli a több száz méteres zuhanásokat, és mikor már azt hinnéd, végre megszabadultál tőle, ismét megjelenik. Figyelj a botjára! Jóval nagyobb hatalom rejlik benne, mint elsőre hinnéd. Egyébként nem tudom mit szív az öreg – de mérget vennék rá, hogy nem egyszerű pipafüvet…
Remélem, tudtam segíteni.
Sok szerencsét:
Szauron
Ps. A lángoló, vörös szemgolyó mindig bejön – próbáld ki te is!
Kedves Szauron!
Nagyon örültem a levelednek. Úgy érzem, sok közös vonásunk van, ha van kedved és tested, alkalomadtán ugorj be hozzám egy teára!
Potter láthatatlanná tevő köpenyét már én is kiszúrtam, elég bosszantó, hogy a fürdőszobában is tapogatóznom kell, mielőtt vetkőzni kezdenék. Az egy dolog, hogy nincs testem – de attól még lehet magánéletem!
A Roxforton belül szerencsére kötelező a talárviselet, mely megkímél a szőrös lábak és egyéb kivillanó testrészek kellemetlen látványától. Brr. Ha jól veszem ki a szavaidból, te is szőrfóbiában szenvedsz – ugye milyen nehéz így az élet? Te hogyan kezelteted?
Potter vörös haverja tényleg elképesztő zabálásokat rendez! A tavalyi karácsonyi vacsorán még én is elismeréssel vegyes megrökönyödéssel néztem a kis véráruló ivadékot, mikor megevett egy egész pulykát, betolt rá tizenkét darab kolbászt, elmajszolt egy nagy tál vajas borsót, ivott rá egy kancsó sütőtöklevet, majd egy falatra lenyelt egy fél almatortát, mindezek után pedig jóízűen lakmározott egy hatalmas adag karácsonyi pudingból…
A gyűrűs probléma engem szerencsére nem érint, egyiküket sem áll szándékomban eljegyezni.
Perselus tragikus szerelmi életétől néha én is besokallok. Szerintem amúgy nem is volt oda annyira azért a csajért, az egész csak egy jó ürügy az önsajnáltatásra, aminek mindig is mestere volt. Úgy bizony, a szerelmi bájitalok televarrt felsőtestű önsajnáltató mestere. Az elérhetetlennek tűnő SVK-posztot azért nem szívesen dörgölném az orra alá – maradjunk annyiban, hogy nem ő az egyetlen, aki így járt… A „faj” alatti utaláson pontosan mit értesz? Én sosem tudtam eldönteni, hogy mi Perselus nagyobb gondja: az, hogy a csaj sárvérű volt, vagy az, hogy a Griffendélbe osztották be?
Lucius ugrándozása engem is kikészít. „Hadd kínozzam én azokat a muglikat, Nagyuram!” „Hadd végezzek én azzal a csapat sárvérűvel, Nagyuram!” „Hadd üljek melléd én a Kóbor Grimbuszon, Nagyuram!” „Hadd vigyem el én Naginit a kozmetikushoz, Nagyuram!” „ Hadd legyek én az első számú talpnyalód, Nagyuram!”
Na persze. Egyszer bízom rá a kedvenc horcruxomat, erre azt is elkutyulja. Komolyan nem értem, hogy bírja elviselni magát…
A szőrmók Hagrid tényleg fájdalmasan üresfejű és veszedelmesen meggondolatlan. Az viszont való igaz, hogy egy kis alkohollal szinte bármire rá lehet venni – beismerem, ezzel a módszerrel többször is éltem már. Baltával csak ritkán láttam, rendszerint karácsonykor, mikor a Rengetegbe ment fáért – de hidd el, a rózsaszín esernyőjével százszor veszélyesebb!
Nem is sejtettem, hogy jóban van Luciusszal. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást… Azért meg kell hagyni, elég meggyőzően alakítanak.
Dumbledore reptetése jó ötlet. Az alapján, amit meséltél, egy időre legalább eltűnik – hát nekem az is elég lenne! A botja alatt pontosan mire gondolsz? A pálcájára vagy a tudodmijére? Előbbivel már régóta szemezek, egészen különleges darabnak tűnik. A pletykák szerint utóbbi is az – de én inkább nem szeretnék megbizonyosodni ezen híresztelések valóságtartalmáról.
Tudhattam volna, hogy ő irányítja az eseményeket. Igazából már az is gyanús volt, mikor az árvaházban rám parancsolt, hogy a „Na és Tom, mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre ezentúl csak azt felelhetem, hogy ”A legsötétebb sötét varázsló a földkerekségen!”… Vagy amikor hatodikban naponta legalább tízszer zaklatott, hogy „Nos Tom, rákérdeztél már Horatiusnál a horcruxokra? És ne feledd, hét, azaz hét darabról van szó!”. Nem is értem, hogy nem figyeltem oda akkor ezekre az intő jelekre…
Ahhoz képest, hogy milyen jól informáltnak tűnsz, csodálom, hogy azon tanakodsz, miféle tudatmódosító szerrel élhet a vén kujon. Nem hallottál még a jó öreg citrompor elmére, testre és lélekre gyakorolt hatásairól?
Esetleg van tipped, hogy honnan tudnék jó minőségű vörös kontaktlencsét rendelni, lehetőleg megfizethető áron?
Várom leveled és látogatásod.
Üdvözlettel,
Voldemort
Április 7.
Kedves Tudjukki!
Olvastam, hogy a neved a francia vol-de-mort szóösszetételből ered. Ennek ismeretében felmerült bennem egy kiejtéssel kapcsolatos kérdés: ejtjük a szóvégi „–t” hangzót, vagy sem? A francia nyelv szabályai szerint ugyanis a szavak végén álló „–t” szinte minden esetben néma.
Egyik barátomtól (Harry Potternek hívják, szerintem még emlékszel rá, ő az, aki miatt elvesztetted a hatalmad és a tested), gyakran hallom a neved, és ő kimondja a „-t” hangot. Én minden alkalommal összerezzenek, mivel úgy vélem, Harry helytelenül ejti.
Remélem, nem baj, hogy kérdésemmel személyesen hozzád fordultam. A könyvtárban nem találtam róla semmit, és már nagyon nehezen viselem a bizonytalanságot. Nem hittem volna, hogy ennyire szörnyű érzés a tudatlanság! Csodálom, hogy az évfolyamtársaim ilyen jól viselik…
Kérlek, válaszolj hamar!
Köszönettel, Hermione
Olvastam, hogy a neved a francia vol-de-mort szóösszetételből ered. Ennek ismeretében felmerült bennem egy kiejtéssel kapcsolatos kérdés: ejtjük a szóvégi „–t” hangzót, vagy sem? A francia nyelv szabályai szerint ugyanis a szavak végén álló „–t” szinte minden esetben néma.
Egyik barátomtól (Harry Potternek hívják, szerintem még emlékszel rá, ő az, aki miatt elvesztetted a hatalmad és a tested), gyakran hallom a neved, és ő kimondja a „-t” hangot. Én minden alkalommal összerezzenek, mivel úgy vélem, Harry helytelenül ejti.
Remélem, nem baj, hogy kérdésemmel személyesen hozzád fordultam. A könyvtárban nem találtam róla semmit, és már nagyon nehezen viselem a bizonytalanságot. Nem hittem volna, hogy ennyire szörnyű érzés a tudatlanság! Csodálom, hogy az évfolyamtársaim ilyen jól viselik…
Kérlek, válaszolj hamar!
Köszönettel, Hermione
Kedves Hermione!
Tényleg te vagy a legokosabb kis boszorkány!
Épp ezért sajnálom annyira, hogy nem tudok kielégítő válasszal szolgálni a kérdésedre.
Az az igazság, hogy tökéletességemet (mely természetesen ezen apró hiányosság ellenére is megközelíthetetlen egy átlagos halandó… és tulajdonképp a földön fellelhető minden más életforma számára) világéletemben beárnyékolta – az én képességeimhez mérve - siralmas nyelvérzékem… Dumbledore ugyan gyakran mondogatta, hogy ha arról van szó, ő szívesen adna nekem nyelvleckéket, de ajánlatát határozottan elutasítottam. Nyilván érted, miért…
Visszakanyarodva az eredeti témánkhoz: mint arról talán már hallottál, diákéveimet követően szerettem volna tanárként is kipróbálni magam, így többször is jelentkeztem a sötét varázslatok kivédése posztra. A feltételek között szerepelt legalább egy idegen nyelv ismerete, de mivel a felsőfokú párszaszó nyelvvizsgámat nem fogadták el, nem kaptam meg az állást.
És hogy miért ez a kis nosztalgiázás? Természetesen nem azért, mert testi élvezetek híján borzasztóan unatkozom, Nagini hisztirohamaitól pedig falra tudnék mászni, ha lenne mivel…
Nem. Erre csupán azért volt szükség, hogy lásd, tényleg őszinte vagyok, mikor azt felelem a kérdésedre, hogy… nem tudom. Fogalmam sincs, hogy kell ejteni a nevemet.
Egyedül az vigasztal, hogy mások sem tudják – nyilván feltűnt már neked, hogy legtöbben inkább csak olyan beceneveken emlegetnek, mint „Tudodki”, „Sötét Nagyúr” vagy „Ő, akit nem nevezünk nevén”.
Sajnálom, hogy nem tudtam hasznosabb információkkal szolgálni. Ha bármi egyéb gondod, kérdésed, kamaszpanaszod van, bátran fordulj Piton professzorhoz, ő biztos szívesen segít.
Üdvözlettel,
Voldemort
Kedves Tudjukki!
Szerinted van rá esély, hogy Harry és Draco összejöjjenek?
Üdv: Drarry Fan (akit nem Neville Longbottomnak hívnak)
Szerinted van rá esély, hogy Harry és Draco összejöjjenek?
Üdv: Drarry Fan (akit nem Neville Longbottomnak hívnak)
Kedves Drarry Fan, akit szerintem mégiscsak Neville Longbottomnak hívnak!
Fogós kérdés. És nem csak azért, mert mindketten fogók a házuk kviddicscsapatában (fogós – fogók, érted? Mekkora humorom van!).
Ha abból indulunk ki, hogy a mai gyerekek mind Dumbledore melengető kezei alatt cseperednek fel, az ilyen és ehhez hasonló párosítások kialakulásának igen nagy a valószínűsége.
Egyetlen buktatója lehet a kapcsolatnak, mégpedig a családok hozzáállása: Potter kócos frizuráját elnézve vajmi kevés esélyt látok rá, hogy Lucius Malfoy áldását adja a frigyre.
Persze még én sem tudhatom biztosan, mit hoz a jövő. Ha így lenne, minden bizonnyal nem satnya, csupasz lélekként üldögélnék most a kedvenc hintaszékemben, ízetlen gumimacit majszolva és egy reménytelenül szerelmes kígyólány panaszait hallgatva.
Ha többet szeretnél tudni a témával kapcsolatban, vagy egyszerűen csak kiöntenéd valakinek a szívedet, keresd fel Piton professzort, ő örömmel meghallgat és ellát tanácsokkal.
Üdvözlettel,
Voldemort
Április 26.
Nagini azt mondja, darabokra tört a szíve. Remek, így végre készíthetek neki is pár horcruxot.
Május 8.
Kedves Tom!
Nagyon el vagy tűnve. Minden rendben veletek?
Gondoltam, figyelmeztetlek, hogy első számú talpnyalód, Lucius Malfoy magánakcióba kezdett. Attól tartok, igencsak rossz fát tehetett a tűzre... Azzal próbált javítani a hibáján, hogy eltávolíttatott engem az iskolából - amiért tulajdonképpen roppant hálás vagyok, mivel hetek óta vágytam már egy kis pihenésre, de nem maradt több szabadságom az idén.
Mit szólnál, ha elugranék hozzád pár napra?
Újabb támadások történtek a Roxfortban.
Kénytelen vagyok ismét feltenni neked a kérdést: van valami, amit el szeretnél mondani?
Puszilom Naginit.
Vigyázzatok magatokra! És legyetek jól, ha tudtok.
Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore
Nagyon el vagy tűnve. Minden rendben veletek?
Gondoltam, figyelmeztetlek, hogy első számú talpnyalód, Lucius Malfoy magánakcióba kezdett. Attól tartok, igencsak rossz fát tehetett a tűzre... Azzal próbált javítani a hibáján, hogy eltávolíttatott engem az iskolából - amiért tulajdonképpen roppant hálás vagyok, mivel hetek óta vágytam már egy kis pihenésre, de nem maradt több szabadságom az idén.
Mit szólnál, ha elugranék hozzád pár napra?
Újabb támadások történtek a Roxfortban.
Kénytelen vagyok ismét feltenni neked a kérdést: van valami, amit el szeretnél mondani?
Puszilom Naginit.
Vigyázzatok magatokra! És legyetek jól, ha tudtok.
Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore
Kedves Albus!
Luciusról tudok, de azért kedves, hogy szóltál.
Természetesen nagyon örülnék a látogatásodnak - bármikor is lenne esedékes -, de sajnos akkor épp nem leszek itthon.
Nem, még mindig nincs semmi, amit el szeretnék neked mondani. Vagyis tulajdonképpen… lehetek őszinte? Sosem kedveltelek. Világéletemben irtóztam attól a kusza, citromportól ragadó szakálladtól, az átható, lecsupaszító tekintetedtől és attól a szilvakék bársonyöltönytől, amiben annak idején betoppantál az árvaházba! Borzalmasan nézel ki szilvakékben!
Mondjak mást is?
Nyolcéves koromban unikornist kértem szülinapomra. És mit kaptam? Egy játékautót! Egy mugli kisautót, aminek ráadásul ki volt lazulva az egyik kereke, és soha nem abba az irányba gurult, amerre utasítottam!
Folytassam?
Sosem voltak barátaim, mindig csúfoltak a hátam mögött és elhúzódtak tőlem. Ma már tudom, hogy irigységből tették: irigyelték, hogy különleges vagyok, és így lenézhetem, megkínozhatom, megalázhatom és rettegésben tarthatom őket – de akkor, gyermekfejjel, tudod, milyen nehezen viseltem az állandó kiközösítést?!
És még valami: másodikban szándékosan öntöttem le azt az idióta, vigyorgó nyuszis mamuszodat!
Tessék, ezt akartad hallani?! Most boldog vagy?!
Üdv,
Voldemort
Május 9.
Egyébként meg persze, hogy én nyitottam ki annak idején a Kamrát. Köztudott, hogy mekkora állatbarát és környezetvédő vagyok, nem hagyhattam, hogy szegény pára odabent sínylődjön, még ki tudja, hány száz évig.
Tisztán emlékszem a napra, mikor felfedeztem a Kamra bejáratát. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, maga a sors, vagy más, felsőbb hatalom akarta, hogy mindez megtörténjen…
Dumbledore dolgozószobájába voltam hivatalos aznap estére. Minden viszolygásom ellenére el kell ismernem, egész elviselhető volt aznap az öreg. Azonnal biztosított róla, hogy a meghívást ezúttal nem hátsó szándékai vezérelték, majd jókat anekdotázott, mesélt nekem többek között a Titkok Kamrájáról és Mardekár szörnyetegéről, közben enni- és főleg innivalóval kínált (amit minden gyanakvásom ellenére udvariasan elfogadtam), és el sem akart engedni egészen addig, míg ily módon el nem fogyasztottam két liter vizet, öt üveg vajsört és három kancsó sütőtöklevet.
Így eshetett meg, hogy mikor végre elhagytam a vén kecske lakosztályát, már igencsak szólított a szükség. Méltóságteljesnek a legkevésbé sem nevezhető mozdulattal rontottam ki a folyosóra, és szélsebesen száguldottam az általam ismert legközelebbi mellékhelyiség felé.
Gépiesen nyúltam a kilincs után, pár másodpercig idegesen markolásztam a levegőt, majd rádöbbentem, hogy valami nincs rendben. Fura. Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy az elmúlt öt évben volt itt egy vécé! Most azonban csak egy hatalmas, zenélő-villogó nyíl díszelgett ott, ahol én a kilincset sejtettem... Tekintetem ösztönösen siklott az általa jelzett irányba, és hamarosan szemet szúrt a szürke falakon virító, egy irányba mutató nyilak sokasága, melyek felett vörösen világított az a bizonyos, megváltást jelentő kétbetűs szó.
Nem volt időm mérlegelni, követnem kellett az útmutatást. Verejtékező homlokkal, kiguvadt szemekkel és vészesen feszülő hólyagokkal viharzottam végig a folyósokon, hatalmas ováció közepette átszakítottam az előre kifeszített célszalagot, és elértem a mellékhelyiség bejáratát. Eszelős módjára téptem fel az ajtót, és egyetlen, hatalmas ugrással bevetettem magam a legközelebbi vécéfülkébe.
Jóleső sóhajokkal és egy nagyobbacska zubogó hangjával teli hosszú percek után kisimult arccal, elégedetten távoztam megkönnyebbülésem színhelyéről.
Miközben a mosdókagylóhoz léptem, megakadt a szemem a padlón tornyosuló könyvkupacon: „Mondjuk együtt párszaszóul!”, „Gyakorlatok a helyes párszaszó kiejtéshez”, „Párszaszó az élőbeszédben”, „Párszaszó társalgási zsebkönyv”, „Párszaszó költemények megfelelő hangsúlyozása”, „Olvassunk hangosan párszaszóul”, stb.
Mégis kinek jut eszébe egy nedves, koszos mosdóban tárolni ezeket az értékes könyveket?
Méltatlankodva megcsóváltam a fejem, megengedtem a csapot, majd alaposan megszappanoztam és a csobogó vízsugár alá tartottam formás kezeimet.
A küszöbről visszafordulva aztán vettetem még egy utolsó, hálás pillantást az élet- és becsületmentő vécékagylóra, majd a plafonról lelógó „Mondj valamit párszaszóul, Tom!” girlanddal mit sem törődve, kinyitottam az ajtót – és szembetaláltam magam a pisilő KISLÁNYT ábrázoló piktogrammal. A kislány sikítozva-átkozódva menekült a tanári vécék felé, én pedig ijedten hátrahőköltem, és sikeresen bevertem a könyökömet az ajtófélfába. Hangosan felszisszentem fájdalmamban.
Hihetetlen gyorsasággal történt minden: mélyről jövő, tompa morajlást hallottam, éreztem, ahogy megremeg talpam alatt a padló, a mosdó megmozdult, és lassan belesüllyedt a falba, helyén pedig egy jókora cső sötét szája tátongott…
Így ismertem meg az öreglányt. Kérte, hogy engedjem őt ki, hadd fedezze fel és takarítsa ki a kastélyt. Mégis hogy mondhattam volna nemet? Hisz csak egy kis szabadságra és baktériummentes, csillogó felületekre vágyott! Valamint, ha jól vettem ki a szavaiból („Várok rád... Gyere... hadd szaggassalak szét... hadd tépjem ki a szíved... hadd küldjelek a pokolra...”), bosszút akart állni régi, hűtlen szeretőjén.
Nem avatkoztam bele – jobbnak láttam kimaradni egy hatméteres, sebzett szívű baziliskus szakítás utáni bosszúhadjáratából…
Május 30.
Szörnyű fejfájással ébredtem. Talán túlzásba vittük tegnap az italozást. Komolyan mondom, úgy hasogat a fejem, mintha kitéptek volna belőle egy darabot.
Június 1.
Ma kaptam a hírt, hogy Potter megölte... nem, nem megölte, szabályosan kivégezte Nagini üknagyiját. Fogalmam sincs, hogy mondjam el neki. Hisz még a Perselus elutasítását sem heverte ki!
Nagyon sajnálom az öreglányt. Szégyellem, hogy tavaly, mikor lehetőségem lett volna rá, nem ültem be hozzá egy kis trécselésre. De esküszöm, megbosszulom értelmetlen halálát!
Június 22.
Hah, édes a bosszú…
Tisztelt Voldemort Úr!
Tájékoztatjuk, hogy kiskorú Harry James Potter, Surrey grófság, Little Whinging, Privet Drive 4. szám alatti lakos ellen tett bejelentését kivizsgáljuk, és amennyiben az ön által felhozott vádak igaznak bizonyulnak, úgy a további intézkedések során az 1991. évi Kígyóvédelmi törvény baziliskus-bántalmazásokra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően járunk el.
Tisztelettel:
Bazilea Serpentes
a Méregfog Kígyóvédő Egyesület jogi képviselője
Tájékoztatjuk, hogy kiskorú Harry James Potter, Surrey grófság, Little Whinging, Privet Drive 4. szám alatti lakos ellen tett bejelentését kivizsgáljuk, és amennyiben az ön által felhozott vádak igaznak bizonyulnak, úgy a további intézkedések során az 1991. évi Kígyóvédelmi törvény baziliskus-bántalmazásokra vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően járunk el.
Tisztelettel:
Bazilea Serpentes
a Méregfog Kígyóvédő Egyesület jogi képviselője
Július 10.
Kedves Tom!
Nagyon sajnálom, ami Mardekár szörnyetegével történt. Hatalmas fájdalom lehet elveszíteni a család legidősebb háziállatát. Fogadd együttérzésem! A tisztességes temetésről természetesen személyesen gondoskodom.
Tán örömmel tölt el a tudat, hogy rám is rám jár a rúd mostanság – és nem feltétlen úgy, ahogy szeretném. A tervezettnél jóval rövidebb ideig élvezhettem Phuket szigetének mozgalmas éjszakai életét, miután Hagrid akromantulái behatolókat jelentettek citrompor-ültetvényem közvetlen közeléből. Noha Hagrid kiképezte őket, hogy kettőnkön kívül minden más emberi lényt használjanak fel élelmezési célokra a „Minden kispók lakjon jól!” program keretében, úgy tűnik, a pimasz lurkóknak sikerült meglépniük az étlapról. A hír hallatán természetesen azonnal hazahoppanáltam.
Hogy állsz a visszatéréssel? Amennyiben nem szerepel rövidtávú terveid között, kérlek szólj, és már intézem is Harry őrült, közveszélyes tömeggyilkos keresztapjának a szökését Azkabanból - nem szeretném, ha a következő tanévben unatkozna a fiú.
Nagini hogy van? Sikerült már túltennie magát Perseluson?
Vigyázzatok magatokra! És legyetek jók, ha tudtok.
Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore
Nagyon sajnálom, ami Mardekár szörnyetegével történt. Hatalmas fájdalom lehet elveszíteni a család legidősebb háziállatát. Fogadd együttérzésem! A tisztességes temetésről természetesen személyesen gondoskodom.
Tán örömmel tölt el a tudat, hogy rám is rám jár a rúd mostanság – és nem feltétlen úgy, ahogy szeretném. A tervezettnél jóval rövidebb ideig élvezhettem Phuket szigetének mozgalmas éjszakai életét, miután Hagrid akromantulái behatolókat jelentettek citrompor-ültetvényem közvetlen közeléből. Noha Hagrid kiképezte őket, hogy kettőnkön kívül minden más emberi lényt használjanak fel élelmezési célokra a „Minden kispók lakjon jól!” program keretében, úgy tűnik, a pimasz lurkóknak sikerült meglépniük az étlapról. A hír hallatán természetesen azonnal hazahoppanáltam.
Hogy állsz a visszatéréssel? Amennyiben nem szerepel rövidtávú terveid között, kérlek szólj, és már intézem is Harry őrült, közveszélyes tömeggyilkos keresztapjának a szökését Azkabanból - nem szeretném, ha a következő tanévben unatkozna a fiú.
Nagini hogy van? Sikerült már túltennie magát Perseluson?
Vigyázzatok magatokra! És legyetek jók, ha tudtok.
Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore
Kedves Albus!
Sajnálom, hogy a gyerekeknek végül nem sikerült leleplezniük illegális citromportermesztő tevékenységedet.
Visszatérésem még várat magára, jelenleg túlságosan lefoglal Nagini szerelmi élete (igen, még mindig…), kerti hortenziáim metszése, cukrászdám alaprajzának tervezése, illetve dolgozom életem első verseskötetén. Nyugodtan intézheted tehát a szöktetését annak a pszichopata terroristának - úgyis ráfér egy kis változatosság a Potter fiúra.
Mit tervezel a nyárra? Ugye nem akarsz meglátogatni?
Üdv,
Voldemort
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: