Régebbi kis valami, megtaláltam, leporoltam, eléggé semmilyen, a vége pedig nagyon kínosan nyálas, de van, szóval megmutatom. Lie low at Lupin's, Sirius alszik, Remus önmarcangol.
Második napja alszik.
Pár óránként felkel, iszik, kimegy pisilni, kezet mos, valamikor hajnalban zuhanyozott is. Nem néz Remusra és nem beszél. Ébren. Álmában motyog, kiabál is néha, és Remus olyankor befogja a fülét, mert azokat a dolgokat nem szabad így hallania, megtanulta.
Kezdi őt újra megtanulni.
A kezét nem szabad megfogni (lefogni), mikor rémálmokkal hadakozik, de megnyugszik, ha a homlokát simogatja. Ha a hajába túr, ellazulva simul az érintésbe még most is, ahogy Tapmancs törleszkedett a jóleső fülvakargatásba régen.
Átölelni nem meri, pedig tudja, hogy arra lenne szüksége. Szükségük.
Az arcát nézi.
Itt, most, a párnáján találkoznak az emlék- és valóságvonások. Remus gyönyörűnek látja. Gyönyörűbb, mint az emlékeiben volt, és az emlékeknek hála gyönyörűbb, mint a valóságban.
El akarta őt felejteni. Kitépni magából, mint elhibázott fejezeteket egy könyvből, ami hamis boldogan éltek, amíg…-gel hitegetett, kitörölni az emlékével együtt a fájdalmat is, bedobozolt, széttépett, kidobott mindent, ami Siriusból maradt, mégsem telt el úgy nap, hogy Sirius ne lett volna vele. Szerelem, győzködte magát eleinte, és lassan gyógyuló sebek, ha egyáltalán behegedhet valaha az a tátongó hiány(zol), ami Sirius árulása (elvesztése) után az életében maradt. Évekbe tellett, mire képes volt megfogalmazni magában egy újabb szót.
Bűntudat.
Nyár volt, egy holdtölte előtti este, és a szó úgy villant fel benne, hogy beleremegett az egész teste, mintha a farkas vonyította volna vádlón a bőre alatt. Bűntudat. Eljátszott akkor a gondolattal, ő és a farkas, eljátszottak a gondolattal együtt, hogy megpróbálnak valahogy bejutni hozzá. Hogy láthassa őt, lássa ezt az arcot, a szemébe nézzen.
Még ha lehetséges lett is volna, akkor sem merte volna. (És a farkas ezért mélyen megvetette. És büntette.) Mert akkor tudta volna, hogy nem Sirius tette, és akkor… Akkor ő lett volna az, akinek tennie kellett volna valamit. Küzdeni, minden követ megmozgatni, ha kell, az Azkaban minden egyes kövét megmozgatni.
Sirius megtette volna érte.
– Itt vagy – mondja most, a hangja karcos és idegen és az övé mégis, és Remus összerezzen, mintha ő lenne az, aki álomból ébredt. Bólint, mosolyra húzza az ajkait:
– Te is. Együtt vagyunk.
Sirius felkönyököl.
Remus megigazgatja a párnát a háta alatt.
– Az ágyadban.
– Az ágyamban.
– Hitted volna?
– Nem – vallja be Remus csendesen. Lesütné a pillantását, de Sirius fogva tartja.
– Én igen – közli rövid hallgatás után hidegen.
Sajnálom, hogy cserben hagytalak, mondaná Remus, te ott ültél az ágyam mellett és fogtad a kezem minden holdtölte utáni reggelen, én mégis elengedtelek, sajnálom, sajnálom, hogy gyáva voltam harcolni érted (értünk), de nincs az a bocsánatkérés, ami visszahozná a múltat. Megcirógatja Sirius csontos kézfejét.
– Bocs – szalad ki mégis gyermeki zavarral a száján. – Izzad a kezem.
És akkor Siriusban valami megtörik. Remus nem hitte volna, hogy képes ennél is töröttebb lenni, ennél is fájóbban sebezni.
– Ennyire elfelejtetted, hogy ki vagyok? Sosem zavart, hogy izzad a kezed. Igazából kifejezetten szerettem, vagy nem is tudom, mi a jó szó… Egyszerűen csak jó volt. Talán mert az érintésed után is maradt még valami belőled a bőrömön.
– Emlékszem. Mindenre emlékszem... – mondja Remus halkan, és arra gondol, hogy hogy is akarta őt éveken át elfelejteni, mikor nincs olyan porcikája, ami ne emlékezne Sirius minden érintésére és csókjára.
Azt hiszem így évek shippelése után rájöttem, hogy a kedvenc témáim a fiúknál a Roxfortos, éppen-csak-most-lettünk-hivatalosan-együtt időszak mellett az Azkaban utáni, amikor újra felfedezik egymást, Remus önutál, Sirius meg küzd a PTSD-vel. Amúgy nem tudom hogy miért most, 3 nappal később olvasom, de örülök hogy rátaláltam, és szebbé tette ezt a napot is. ^^
VálaszTörlésNekem egyértelműen az Azkaban utáni időszak a kedvencem, fájdalmas és gyönyörű, és szerintem akkor tudatosul bennük igazán, hogy mi mindent vettek el tőlük (vettek el maguktól, amiért nem mertek annak idején bízni egymásban [magukban]), mikor újra visszakapják egymást, és nyilvánvaló lesz, hogy a múltat nem lehet visszakapni, és a szerelmük egyszerre örök és menthetetlen. :( (+ az Azkaban utáni Siriusba szerelmes vagyok, ugye :$) Köszönöm nagyon, hogy írtál! ♥♥♥
TörlésSzia szia ismét, és bocsi ha alkalmatlankodok! Az előző kommentet is én írtam csak másik gépről, bejelentkezni luxus ugye :")
VálaszTörlésSzóval érlelődik a fejemben két kérdés, amit annyira fel szeretnék tenni, hogy nem tudom megvárni az újabb történetet (sorry not sorry) és talán ha valaki még erre téved rajtam kívül, beszáll a diskurzusba vagy legalább elkezd rajta gondolkodni ő is.
Szóval ugye említetted az egyik történetben hogy Remusnak volt két exe Sirius előtt, egy lány és egy srác, és én úgy éreztem hogy ez egy olyan dolog amit az édes szívem (még) nem igazán tud mindig teljesen helyén kezelni, nem tudom lett-e valami a kisregényből, de nincsenekrászavak nagyon ;) kíváncsi lennék mi történt a mi aranyszemű csodánkkal Sirius előtt, hogy ez a Roxfortban volt-e, vagy a nyári szünetben, meddig tartott, miért lett vége, et cetera.
A másik az amit nemrég fedeztem fel újra, hogy Remus... izé... megcsalta Siriust. Lehet hogy kis nyomorzsák vagyok és rosszul értelmeztem az egészet, akkor tényleg nagyon bocsi :# csak nem tudom hogy mennyire canon ez nálad, vagy csak kísérletezés volt-e. Szóval ebben is elkélne szegény olvasónak egy pici írói iránymutatás ^-^
Amit meg még szeretnék mondani, az annyi hogy neked hála már nem tudom máshogy elképzelni Remust mint ahogy a te történeteidben szerepel: aranyszemű!Remus, hangos!Remus, csokifüggő!Remus, titokban-perverz-kis-dög!Remus, és a sor folytatódik a végtelenségig. Mindent kihozol a fiúkból, amit csak lehet, és még annál is többet, ha lenne egy három kívánságos dzsinnem, az egyik tuti az lenne hogy valami varázslatos módon minden napra jusson egy jóóóóó hosszú Wolfstar történet Maera jóvoltából. <3
Jajj, dehogy "alkalmatlankodsz", tényleg nincsenek rá szavak, hogy mennyire örülök, mindig, amikor írsz. ♥
TörlésKhm, az a kisregény. Nos, igen, azt hiszem, az nem nagyon fog megszületni - a közeljövőben biztosan nem, túl nagy munka lenne a sajátszereplők miatt, és inkább más sajátszereplős történetet szeretnék most pötyögni, amit szintén évek óta érlelgetek magamban (és egy csapatnyi csodafiú szerepelne benne, akik közül sokan indokolatlanul csúnya halált halnak, a két egymásba szerelmes sajátfiamról pedig megkockáztatom, hogy Remuséknál is imádatosabbak, szóval na, most ők lennének az elsők :$). Röviden a kisregényről: egy nagyon 70-es évek hangulatú történet, egy olyan tanév utáni nyáron, mikor Remus már érzi, hogy az, ami Sirius és közte van, más, mint a sima barátság Jamesszel vagy Peterrel, de még nem nagyon tudja magában hova tenni a dolgot. Annyiban viszont megváltozik, hogy nyitottabb lesz icipicit, itt nem tudom, behozzak-e egy költözést, vagy tényleg csak arról legyen szó, hogy Remus bátrabban ismerkedik, lényeg, hogy az említett lány és fiú egy közelben lakó testvérpár, akik egyszer összefutnak Remusszal, és onnantól kezdve makacsul össze akarnak barátkozni vele. :) Teljesen átlagos muglik, irodalmár és művészszülők gyerekei, nagyon nyitott, bohókás kis család, a fiú valamivel érzékenyebb és zárkózottabb, a lány csupa lendület és vagányság, van ráadásul pár picit lökött, de amúgy tökjófej haverjuk is, velük is összebarátkozik úgy-ahogy Remus, alapvetően egy nagyon nyári, nagyon kamaszos kisregénykét képzelj el. És velük jönne rá Remus, hogy bizony van olyan, hogy fiú fiút és lány lányt szeret, sőt, olyan is van, hogy mindkettőt - először a lány az, aki viccesen-évődve flörtölget vele, de minél több időt töltenek együtt, annál nyilvánvalóbb lesz, hogy az öccsének is tetszik Remus és Remusnak is tetszik az öccse. A lánnyal hamar rájönnek, hogy nem is illenének össze, barátnak ellenben tökéletesek egymásnak - igazából neki coming outol először Remus, ő biztatja, hogy tökokés vagy így, semmi baj nincs veled, aztán még shippeli is őt az öccsével. Akivel már picit komolyabbra fordulnak a dolgok, az első csók is vele csattan el egy pár napos tengerparti nyaraláson, ahová magukkal viszik Remust - aki el mer velük (meg a szülőkkel meg a pár lökött haverral) menni, bizony, ez hatalmas dolog. Közben egyébként folyamatosan levelezne Siriusszal is, a sajátszereplő fiamnak is mesélne Siriusról, aki rá is jönne, hogy Remus szíve bizony már foglalt, csak ő még nem tud róla. És az tuti, hogy utána viszont Remuséknak költözni kell, mert hiába hazudja, hogy bentlakásos suliba jár messze, ők csak kérik, hogy találkozzanak, meséljen nekik, stb, és nem derülhet ki ugye se a Roxfort, se Remus többi titka. :( A történet vége pedig egy időugrás lenne - Remus Sirius „árulása” után, mikor már úgy érzi, hogy nem bírja ezt tovább egyedül, megkeresné őket, akkor ők már egyetemre járnak, a fiúnak komoly barátja van, hármasban laknak - és pár hétre (két átváltozás között) befogadnák Remust is negyediknek, és pátyolgatnák akkor már faggatózás nélkül a kis lelkét, és kiderülne, hogy mindig is tudták, hogy Remusban van valami különleges, valami, amit nem árulhat el, és ők ezt elfogadják és tiszteletben tartják. Aztán persze Remus még rosszabbul lesz, lelép tőlük is, és szenved tovább egyedül. :(
(nem engedte a karakterszám miatt egyben elküldeni a választ, szóval folytatás:)
TörlésA megcsalás. Maradjunk annyiban, hogy olyasmi, ami nálam bizony belefér abba, ahogy a rommá ment, de szétszakíthatatlan kapcsolatukat látom a legsötétebb, legbizonytalanabb időkben. Nem mondom, hogy mindig így képzelem - de ha Remus hirtelen életre kelne, és bevallaná, hogy így történt, nem lepődnék meg. Bántani akarta Siriust és bántani akarta saját magát (Sirius egyébként sose tudott róla, az biztos, ez így valószínűleg még jobban fájt Remusnak), egyben be is akarta bizonyítani, hogy tessék, Siriuson kívül is vannak mások - de csak annyit sikerült bebizonyítania, hogy neki csak Sirius van, neki csak Sirius kell, és soha, senkit nem tudna úgy szeretni, mint Siriust, ahogy őt sem tudná soha senki sem úgy szeretni, mint Sirius.
Annyira szeretném sok-sok történettel meghálálni ezt a rengetegsok kedvességet. :( ♥♥♥ De tényleg mindig közbejön valami (erre szoktam mondani, hogy el vagyok átkozva ^^”), most legutóbb épp az ipadem ment tönkre, amin az összes korábban megkezdett bigyómat tároltam (elküldtem őket mailben is anno összevissza magamnak, de teljes káosz, hogy mi hol és milyen verzióban van :$), van egy idősödő, FIV pozitív csodakandúrom, 7,5 kilós vörös-fehér, aranyszemű királyfi, akiért állandóan aggódom (és aki a mindenem és a világközepém), erre jön a depresszió, szorongás, a mindenkilátástalan időszakok - meg az olyan apróságok, mint most, amikor eldöntöttem, hogy na most akkor én izmosodok-erősödök, aminek az lett a vége, hogy megfájdult a csuklóm, de csak folytattam - addig, amíg a vállaim is úgy megfájdultak, hogy három napja aludni is alig bírok tőlük, szóval félálomban nekiálltam, és levakargattam magamról félig egy anyajegyet, ami miatt most nyilván megint szorongok. Átok, mondom én. ^^” De igyekszem összekapni magam - és bár főleg a sajátszereplős sajátregénykémet szeretném most már végre elkezdeni pötyögni, a korábban megkezdett ficötleteket is nagyon szeretném befejezni. Próbálkozok. Esküszöm.
Köszönök nagyon mindent. ♥♥♥
Minden várakozásomat felülmúltad ezzel a válasszal, úgy vigyorogtam miközben olvastam, mint valami betépett fahéjas csiga. 😅 (Nem tudom honnan jött a hasonlat.) Mindenre számítottam csak arra nem hogy a kisregény szinopszisát leírod úgy ahogy van, a kedvencem az belőle hogy kb mindenki tudja hogy Remus szíve már foglalt, csak a kis drága nem, ez annyira Remusos :D
VálaszTörlésFigyusz, én egy dolgot itt és most megígérek neked: ha valaha publikálod a saját történetedet, akár egy blogon, akár könyvben, én az elsők között leszek aki olvasni fogja, mert nem tudsz olyat írni ami ne tetszene. Le merem fogadni hogy még egy antilop és egy szitakötő szerelmét is úgy tudnád ábrázolni, ahogy senki más. Már azon gondolkozok, hogy feladom a vérplazmaadói karrierem fél évre, hogy legyen egy Wolfstar tetkóm is, és csak azért halasztgatom mert szeretem az érte járó ingyen csokit (többek között). 🙈
Átérzem amúgy teljesen a tönkrement iPad fájdalmát, de legalább nem te tehetsz róla, ellenben kicsiDetti egyszer ügyesen letörölt mindent(!) a pendrive-ról amin kb minden rajta volt amit valaha írt, és a töredékét sikerült csak valamilyen formában visszahoznia, azóta meg az ominózus pendrive is elveszett...
A cicádnak a távolból is köbre emelt számú cicaéletet kívánok, néha láthattuk őt a behind the scenes képeken egy-egy történet után, nagy forma lehet azok alapján, és szerencsés hogy ilyen csupaszív gazdija van aki ennyire nagyon szereti. 💙
Az izmosodás-erősödés rész is fájdalmasan aktuális, egy hete nem bírok normálisan mozogni, és őszintén meglepődtem hogy nem vagyok már olyan hajlékony mint 5 éve, kézilabda kapus koromban (: Azért megvan a bája amikor a sok kipattintott fellow konditeremtöltelék emberkék között egyedüli lányként nekiállok nyújtani, miközben az izompacsirták a százkilókat nyomják ki 😀 megvan a bája, na. Nem vagyok orvos, meg semmi ilyesmi, de egy csomag lóbalzsam meg egy csuklószorító szerintem tudna neked segíteni, persze ha elmúlt mindenhol a fájdalom. Meg porcerősítő pezsgőtabi vagy ami tetszik, amíg nem késő, mert 20 évesen már úgy ropog mindenem mintha gallyakon lépkednék. Aucs.
Ha bármikor szükséged lenne valakire, aki boldogsághormon-bombákat (értsd: corgis-kiskecskés-cicás videók) küldözget neked az éjszaka közepén, vagy fanartokat vadászik veled Pinteresten, hit me up ;) Tudom hogy nagyon furi hogy egy tök idegen ember ír ilyet, de nem vagy egyedül, és ha kell egy biztonsági háló a cirkuszi trapéz alá, itt leszek*. 🙏
*nincsenek normális szavaim, nézd el kérlek, munka közben pötyögtem most, eskü tudok ennél jobbat is
Nem szabad velem ilyen kedvesnek lenni, mert betépett fahéjas csigás vigyorgás helyett én csak lefagyni tudok, mint egy vacak fagyasztott fornettis péksüti, és ilyenkor hajlamos vagyok napokig (hetekig) ((izé, évekig :$)) ülni a válaszon. :$
TörlésNéha azon gondolkodom, hogy talán jobb lett volna ilyen kis minibigyók helyett hosszabb regényeket írni (olvasói szempontból biztosan jobb lett volna), de mindig arra jutok, hogy képtelen lennék egyetlen fanficre ennyi időt szánni. Nem tudom, mit lehetne kezdeni azzal a nyári kisregénnyel, hogy mégis megszülessen valamilyen formában, a sajátszereplők miatt nem hiszem, hogy le lehetne rövidíteni. :(
A sajátregénykémmel szavadon foglak majd. :D (A sajátfiaim pedig innen a fejemből is üdvözölnek – nagyon lököttek, nagyon szépek, nagyon sokat szenvednek, nagyon szerelmesek és nagyon sok baj van velük, mert egyre hevesebben követelik, hogy életre keltsem őket. :D)
Milyen tetoválásra gondoltál? :) ((izé, mondjuk én nem támogatnám -- Rowlingról tudjuk, hogy milyen elborult dolgokat művel mostanság, igazából állandóan bennem van a félsz, hogy ír/mond valamit, amivel teljesen összetöri a Remus/Sirius szerelmet még bennünk is… :())
Az írásaid le voltak azért mentve máshova is, ugye? :(
A cica-jókívánságokat köszönjük (♥), Gökhan névre hallgat (már amikor kedve van gazdira hallgatni :D) egyébként az úr, és tényleg különleges a mi kapcsolatunk: soha előtte nem volt se kutyám, se cicám, aztán egy nap megjelent a házunk előtt, nekidörzsölődött a lábamnak, majd szép fokozatosan beköltözött hozzánk [közben azért még játszotta a Casanovát a fél városban, khm :D]. Azt hiszem, erre szokás azt mondani, hogy ő választott minket. :) (és nem szabad velem róla beszélni, mert nem tudom abbahagyni a csacsogást. :D)
Az én szememben már pusztán azért is szuperhős vagy, mert konditerembe jársz (a kézi kapus múltat már nem is mondom, wow *-*). Ha én be merném tenni a lábamat egy konditerembe, az lenne csak igazán mókás látvány -- viszont mindjárt kevésbé éreznéd magad kellemetlenül, az tuti. :D 1-1,5 kilós súlyzókkal is megszenvedek, viszont híztam egy-két kilót pár hét alatt (így vagyok 39, még az sem egy testépítősúly XD), és teljesen biztos vagyok benne, hogy az a hízás bizony izmot jelent, szóval épp büszke vagyok magamra. :D A tippeket köszi, sajnos nekem gyárilag vacak mindenem [ami kificamodhat-kiugorhat, az nekem kificamodik-kiugrik ^^”], kenegetem, fáslizom, de nehezen javul -- mondjuk nem elviselhetetlen azért a fájdalom, szóval ez is csak kifogás, hogy ne írjak. Szidj le. (Porcerősítőt is szedni kéne, de lusta vagyok. Azért is szidj le.)
Köszönöm nagyon-nagyon-nagyon. ♥♥♥ Az írásba kellene menekülnöm a mindenrossz elől, csak a menekülést is túlzásba viszem, egyszerre és azonnal akarok mindent, aztán jön a blokk, mert nyilván nem sikerülhet egyszerre és azonnal minden. (most leginkább az oltástól rettegek – másfél éve elvagyok tök jól elszigetelve, de így, hogy sehol senki nem hord már maszkot, tuti, hogy nem úszom meg a vírust, vagyis nem úszom meg az oltást sem, amit fogalmam sincs, mennyire fog bírni a szervezetem, szóval hirtelen meg akartam írni MINDENT, ami a fejemben van, mert ki tudja, mennyi időm van még…) Lényeg, hogy tényleg rengeteget jelent, hogy itt vagy, mert így tudom, hogy van értelme ficeket pötyögni, és igen, meg kéne írnom legalább a rövidebb, évek óta őrizgetett ötleteimet a fiúkkal, mert úgysem hagynak nyugodni. :)
És egyáltalán nem furi, hogy ilyeneket írsz -- a képzeletfiúk és képzeletszerelmek bizony összekötnek tökidegen embereket, és ez valahol annyira csodálatos és gyönyörű. ^^ (annyira, hogy részben erről írtam a szakdogámat. :D)
Köszönöm. ♥
No hát most én sem hamarkodtam el a válaszírást, mentségemre legyen szólva: 3 napja energiaitalon élek és hajnalban alszok el, és még álmomban is a futárokkal egyeztetek meg bocsánatkérő szövegeket fogalmazok olyan dolgokért amiket nem követtem el... jó is a munka. :ß
VálaszTörlésA tetkó az olyan lenne hogy az alkaromon fentebb a holdfázisok, alatta pedig a Nagy Kutya csillagkép, amiben benne van ugye a Szíriusz is, kár hogy a Blogspot nem enged képet csatolni de két külön képből összenyirbálva megvan nagyjából a kompozíció. Arra figyeltem hogy ne legyen benne Rowlingra utalás, elég ha én tudom hogy kiket szimbolizál, amúgy is nagyon közel álla szívemhez a világűrös, csillagos, bolygós-holdas téma, úgyis mindig azt mondta rám mindenki hogy másfél méterrel a föld felett lebegek. *-*
Szerencsére volt annyi eszem hogy feltöltöttem a történeteket a felhőbe is, úgyhogy nem veszett mind oda, meg az a pendrive tuti valahol a szülői házban van, csak azzal úgy vagyok picit mint Sirius a Grimmauld-téri házzal, szóval lehetőség szerint másfelé veszem az irányt... Pont a napokban olvastam vissza az írásaim közül egy csomót, és magam is meglepődtem hogy milyen szép gondolataim voltak 16-17 évesen, amikor még nem ölt ki belőlem mindent a munka, illetve megvoltak azok a traumáim meg komplexusaim ami miatt írtam. 😄 Igen, tudom, nagyon f*cked up hogy valaki akkor tud csak alkotni amikor magányos, lenézett, önbizalomhiányos, utálja magát és nincs senki akinek ezeket elmondhatja, most meg hogy nagyjából rendben van, érzései nincsenek mert minden akörül forog hogy milyen lesz ma az időjárás, az alapján laza/húzós nap lesz-e, hányan leszünk egy shiftben, és hogy leadtam-e időben a beosztásomat :(: Nekem például ezért nem megy a saját történet megírása, ülök a monitor előtt és nincsenek szavaim, "lefagy" az agyam és nagyon nehéz újra elkezdeni érezni.
Honnan jött amúgy a Gökhan név? Olyan vikinges hangzása van, és írtad hogy vörös is, egyből erre asszociáltam. :> (Bár lehet hogy ez csak a svéd szakom mellékhatása. ) Amúgy lehet követem majd a példádat, és valahogy beleszövöm a fanfictiont a szakdogámba, mert azt tényleg élmény lenne írnom, még svédül is akár, remélem találok olyan témavezetőt aki nem fog hülyének nézni miatta, bár van B meg C tervem természetesen erre is. Szeptembertől úgyis neki kell majd állnom... (......)
Napjaink top témájára térve: mit viselne szerinted jobban a szervezeted, a Covidot vagy az oltást? :/ A két rossz között talán van kisebbik. Én megkaptam mindkét vakcinámat, de én úgy álltam hozzá hogy úgysincs vesztenivalóm, meg úgyis évente kétszer vagyok beteg, max ez lesz akkor az egyik, szóval nem vagyok egy releváns példa. Nagyon szorítok érted hogy ne legyen semmi baj, és épségben átvészeld ezt az időt is. Szerintem lennének bőven akiknek hiányoznál. <3 (miért nem tudok normálisan fogalmazni te jó Merlin xd) (talán érted mit szerettem volna mondani ezzel) (-:)
(pötyögtem egy mailt, remélem, célba ér :$)
TörlésÜzenet az utókornak: célba ért :D
VálaszTörlés