Sirius rajong a mugli mesékért. Siriusnak nem volt rendes gyerekkora, szóval joga van rajongani a mugli mesékért. (Bizonyíték: Szipák eredetileg Snuffles - egy mugli rajzfilmkutyus, ergo Siriusnak ismernie kellett a mugli meséket, rajzfilmeket. *-*) Tündérpor. Csillagok. Első. Húsz év. Remus varázsol. Keserédes bigyó.
Sirius olykor képes volt órákra elmerülni Remus régi, rongyosra olvasott, mugli mesekönyveiben.
- Sohaország, Holdsáp, csodálatos hely lehet! Ott teljesen szabadok lennénk, egyik izgalmas kalandból a másikba keverednénk, és sosem kellene felnőnünk! – Felpattant a puha szőnyegről, elrántotta a megfakult függönyt, és tágra nyitotta az ablakot.
Remus egy ideig mosolyogva hallgatta, ahogy barátja lelkesen magyaráz csillagokról és árnyékokról, kalózokról és indiánokról, hableányokról, akik reménytelenül epekednének utánuk, aztán arról, hogy milyen jó lenne seprű nélkül, egyszerűen csak jó gondolatokkal (és egy kevés tündérporral - bár ezt a szót zavartan elharapta) repülni, és örökre gondtalan gyermeknek maradni - végül elkapta a derekát, és lehúzta maga mellé az ágyba.
- Tényleg jó lehet, Tapmancs, de én inkább valami felnőtteset csinálnék most…
Aznap szeretkeztek először.
Húsz évvel később, egy este, mikor csillagos volt az ég, és jobbra a második különösen ragyogott, Remus kitárta az ablakokat, és átalakította a Grimmauld téri ház egyik szobáját. Varázsolt tengert, homokos partokkal és egy csónakméretű kalózhajóval, egy odvas fát, rejtett kis kuckóval a mélyén, aranyszikrákat, amik izgága tündérekként repkedtek ide-oda a szobában, még idióta, tollas díszeket is a fejükre, és ők megint gyerekek voltak.
Elhitték, hogy megszaporodott sebhelyekkel, ráncokkal és ősz hajszálakkal is lehetnek még gyerekek, és önfeledten kacagtak, ahogy Remus folt hátán folt talárja cafatokra foszlott Sirius türelmetlen ujjai között, és ízületeik recsegve-ropogva idomultak lázas ölelkezésük régi ritmusához. Borostájuk csiklandósan simult össze, kiálló bordáik egymásba akadtak, és csípőjük vészesen kitüremkedő csontjai hangos koccanással találkoztak újra.
Aznap szeretkeztek utoljára.
- Sohaország, Holdsáp, csodálatos hely lehet! Ott teljesen szabadok lennénk, egyik izgalmas kalandból a másikba keverednénk, és sosem kellene felnőnünk! – Felpattant a puha szőnyegről, elrántotta a megfakult függönyt, és tágra nyitotta az ablakot.
Remus egy ideig mosolyogva hallgatta, ahogy barátja lelkesen magyaráz csillagokról és árnyékokról, kalózokról és indiánokról, hableányokról, akik reménytelenül epekednének utánuk, aztán arról, hogy milyen jó lenne seprű nélkül, egyszerűen csak jó gondolatokkal (és egy kevés tündérporral - bár ezt a szót zavartan elharapta) repülni, és örökre gondtalan gyermeknek maradni - végül elkapta a derekát, és lehúzta maga mellé az ágyba.
- Tényleg jó lehet, Tapmancs, de én inkább valami felnőtteset csinálnék most…
Aznap szeretkeztek először.
Húsz évvel később, egy este, mikor csillagos volt az ég, és jobbra a második különösen ragyogott, Remus kitárta az ablakokat, és átalakította a Grimmauld téri ház egyik szobáját. Varázsolt tengert, homokos partokkal és egy csónakméretű kalózhajóval, egy odvas fát, rejtett kis kuckóval a mélyén, aranyszikrákat, amik izgága tündérekként repkedtek ide-oda a szobában, még idióta, tollas díszeket is a fejükre, és ők megint gyerekek voltak.
Elhitték, hogy megszaporodott sebhelyekkel, ráncokkal és ősz hajszálakkal is lehetnek még gyerekek, és önfeledten kacagtak, ahogy Remus folt hátán folt talárja cafatokra foszlott Sirius türelmetlen ujjai között, és ízületeik recsegve-ropogva idomultak lázas ölelkezésük régi ritmusához. Borostájuk csiklandósan simult össze, kiálló bordáik egymásba akadtak, és csípőjük vészesen kitüremkedő csontjai hangos koccanással találkoztak újra.
Aznap szeretkeztek utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: