E/2, szeretkezés. PWP szintű szeretkezés. Szóltam. 18+
Kíváncsin szökik a szél a sátor ponyvái közé, meglibben a gyertyafény: az amorf viaszszobor csaknem csonkig égve, reszkető-remegő fénye fakó árnya, szerény mása csupán a Renly szemében izzó szenvedélynek. Az érintése a bőrödön forró, perzsel, éget, és a tested alatta félsz, hogy elég, mert túl sok ez, de nem elég, nem elég… Körmöddel jelölöd a bőrét, a vállába marsz, és magad alá rántod - a menyegzőn ígért neked egy táncot, és ígéretét éjről éjre tettekre váltod: a derekadra vezeted a kezét, a vállára helyezed a tiéd, és az izmok feszülő-lazuló ritmusában kitapintod szerelmetek dalát: tegnap ringató, ígéretet és vallomást suttogó melódia, ma tomboló, mindent adó és mindent akaró eufória.
Renly nyakára árnyujjaként tekerednek az éjszínű tincsek - kisimítod őket, a nyomukat csókjaiddal hinted. Az ajkad alatt lüktet az élet, lüktet az ér és lüktet a vér, és mikor az ádámcsutkán feszülő vékony, selymes bőrhöz érsz, szinte félsz, hogy átszakad, ahogy finoman belemélyeszted a fogadat. Renly a csípődre mar, az ujjai a húsodba vájnak, ölelve tart, majd csókra ránt: egymást kóstolja az ajkatok, egymásba fúlnak a felszakadó sóhajok. A szemébe nézel, a szemedbe néz, és egy pillanatra megáll, megszűnik körülöttetek a világ, ahogy a tekintete a tekinteted mohón felissza, és a kapott szerelmet önzetlenül szórja rád vissza.
Játékos puszit nyomsz az orrára, majd bódultan felnevetsz, ellököd magadat tőle, és kecses ívben homorulnál hátra, de Renly nem enged, nem ereszt: utánad kap, és a levegőben fűzi össze az ujjaitokat. Egymásnak feszül a tenyeretek, bőr simul a bőrnek, hús olvad a húsba, és Renly a nevedet súgja: „Loras… nézz rám… nézz rám” szól és ér egyszerre hozzád. Pilláidon a kéj édes-nehéz fátyla, öleden kedvesed érintésének a láza, a robbanó hőség a csontjaidba tép, a testedet rázza, és ahogy a gyönyöröd végiggyöngyöz a hasán, Renly veled együtt felsóhajt-felkiált. Erőtlenül hanyatlasz le rá, kuncogsz, pihegsz, ő pedig magához szorít, és a füledbe csókolja a nevedet - a legtisztább fohászt, ami örök hittel, hű szenvedéllyel éri el éjről éjre az egeket.
Ellobban a gyertyaláng, de a tűz szerelmesed szemében túlragyogja az éj minden árnyát és iszonyatát.
Szia!
VálaszTörlésEz már nem is próza, hanem költészet. Na jó, megpróbálom kevésbé giccsen megfogalmazni, hogy mennyire gyönyörű lett, de nem ígérem, hogy sikerülni is fog :). szerintem azért ez nem teljesen pwp. Mármint talán az, de igazából nem tudom, az hol kezdődik, mert ebben nem találtam semmi olyan illetlent, amit egy pwp-hez társítanék, ha muszáj lenne. Ez inkább olyasmi volt, mint egy vallomás (de bocsánat, ha rossz nyomon járok, a műelemzés sem az én műfajom), talán a legszebb, amit valaha olvastam. Még mindig elképeszt, ahogyan a szavakkal játszol, ez már nekem olyan, mint amikor valami akrobata a fizika törvényeit meghazudtoló dolgokat művel a testével, csak te mindezt szavakkal műveled, és az összhatás, az valami fantasztikus. Köszönöm, hogy megmutattad ezeket, meg úgy az egész oldalért is, lesz legalább miből csemegézni. Ja, és persze nagyon örülnék, ha belevágnál abba, amiben Loras még egészen kicsi lenne (meg továbbra is őrjöngve várom mr gravest... ). üdv: mort
Megint bocsi a megkésett válaszért - miután elolvastam kb 600-700 oldalt bő 2 nap alatt monitoron, teljesen kikészültek a szemeim, a keddi vizsgám óta úgy nézek ki, mint egy albínó nyuszi, és pár perc képernyőbámulás után bebandzsítok, és elkezd ömleni a szememből a könny. *szerencsétlenségi helyzet-jelentés vége*
TörlésÍgy viszont volt elég időm alaposan átgondolni, hogy hogyan tudnám Neked megköszönni ezt a mérhetetlenül sok kedvességet, és... az a helyzet, hogy így sem tudom. :$ Mindig csak ugyanazt ismételgetem, hogy köszönöm, hogy rengeteget jelentenek a szavaid, hogy mennyire hálás vagyok értük - de ez így leírva a töredékét se fejezi ki annak, hogy valójában mennyire köszönöm, hogy milyen sokat jelentenek ezek a hihetetlenül kedves visszajelzések, és hogy mennyire nagyon hálás vagyok értük. *utálja magát, mert képtelen másként megfogalmazni ezeket a dolgokat* Jó, az az igazság. hogy az akrobatás hasonlatnál-mondatnál sokadig olvasáskor is annyira zavarba jövök, hogy tényleg elakad a szavam, és csak egy hatalmas nagy virtuális nagyöleléssel tudok rá reagálni. ♥♥♥
A pwp/nem pwp kérdésen sokat gondolkodtam, de mivel a merengőn ennél kevesebbet is minősítettek már annak, így szerintem hiába nincs konkrétan részletezett "illetlen" tartalom, ez már a pwp kategóriába esik. Nem tudom. :D Az a vicces amúgy, hogy ezt anno egy világirodalom előadás alatt firkáltam, jegyzetelés közben. xD
KisLorasos bigyót igyekszem előkeresni-összekaparni-befejezni, ha a szemem is úgy akarja, jövő héten megpróbálok elkészülni vele, de ne várj tőle túl sokat, teljesen lehetetlen az egész szituáció, és inkább ciki, mint cuki az egész. ^^" Mr. Gravesszel viszont jó nagy bajban vagyok - rájöttem, miért olyan nehéz az ő szemszögéből írni: mert mégis hogyan hivatkozzak rá? Grindelwald vagy Graves? És ha külső szemmel nézem, akkor is ugyanaz a helyzet, mert narrátorként ugye én is tudom, hogy ő valójában kicsoda. Credence szemszöge (és tudatlansága) nagyon hálás dolog ebből a szempontból. :$ (Szegénykét még én is kihasználom. :( :D)
Köszönöm-köszönöm szépen, hogy itt voltál, és köszönöm nagyon-nagyon-nagyon ezeket a kedves, lelkesítő, bátorító szavakat! ♥