Párbeszédes (= 100% leírásmentes) kis rögtönzés, Roxfort után, költözés, önálló élet, Sirius és az sz-betűs szó.
- ... Szóval most itt van ez a nagy ház, és ideje lenne már berendezni,
kiválasztani a szőnyeget, meg eldönteni, milyen színű legyen a fal, meg
mit tudom én, még micsoda - és hát biztos van valaki, akinek
tőlem sokkal jobb érzéke van az ilyesmihez. Meg aztán, nem túl izgalmas
ez így, egyedül. Hét év alatt megszoktam, hogy mindig van velem valaki,
akivel tudok beszélgetni, aki segít rendet tartani a cuccaim között,
aki nevet a hülye vicceimen, és akit belerángathatok mindenféle
őrültségbe, úgy, hogy közben azért vigyáz, hogy ne menjek túl messzire…
Aludni se tudok így rendesen. És ma éjjel, mikor felriadtam, és olyan
nagy volt a csend, akkor rájöttem, hogy tulajdonképpen nem zavarna, ha
lenne mellettem valaki, akinek ilyenkor hallgathatnám a szuszogását. És tegnap reggel is jól jött volna valaki,
aki figyelmeztet, mielőtt szénné ég a pirítós, meg aki rám szól, hogy
zuhany után ne felejtsem el a szárító-bűbájt a padlóról, mert különben
el fogok csúszni - vagy legalábbis segített volna lenyugodni, miután
bevertem a térdemet abba a rohadt kádba… Szóval lényegében, tudod,
egyáltalán nem bánnám, ha lenne valaki, aki mostantól mindig itt lenne velem...
- Ezt az ágyban általában egyetlen szóval elintézed.
- Az más.
- Tudom. Azért szeretném most is hallani. Meg azt is, hogy pontosan miért is hívtál át ilyen rettentő mód sürgősen, hajnali négy órakor…
- Hát mert... Jah, értem. Értelek. Rendben. Szóval akkor… Khm, Remus John Lupin… vagyis Holdsáp. Öhm, most talán mégis inkább Remus. Szóval Remus, én szeret... ném, ha hozzám... költöznél.
- Értem. És miért szeretnéd, Sirius?
- Hát, tudod…
- Mit tudok?
- Hát azt.
- Azt, hogy…?
- Jó, jó, várj, mindjárt, pillanat. Öhm… Szóval hogy szeretlek. Szeretlek, Remus. Szeretlek Holdsápostul, mindenestül. Szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek. Nagyon szeretlek. Mindig szeretlek.
- Végre. Majd’ leszakad a karom a csomagok alatt, pedig nincs is sok holmim... A nappaliba már kinéztem egy szőnyeget, szerintem neked is tetszeni fog, jó vastag és puha, remek lenne a kandalló elé... A konyhával sürgősen kezdünk majd valamit, oda sokkal több szín kell. És virágok. Majd én gondozom őket, ne aggódj. A fürdőbe teszünk gyertyákat és mécseseket, sokat, és beszerzünk egy nagyobb kádat. A hálószoba.... A hálószobát, ha lehet, megnézném még egyszer. Most.
- ... Remus?
- Hm?
- Mondtam már, hogy szeretlek?
- Ezt az ágyban általában egyetlen szóval elintézed.
- Az más.
- Tudom. Azért szeretném most is hallani. Meg azt is, hogy pontosan miért is hívtál át ilyen rettentő mód sürgősen, hajnali négy órakor…
- Hát mert... Jah, értem. Értelek. Rendben. Szóval akkor… Khm, Remus John Lupin… vagyis Holdsáp. Öhm, most talán mégis inkább Remus. Szóval Remus, én szeret... ném, ha hozzám... költöznél.
- Értem. És miért szeretnéd, Sirius?
- Hát, tudod…
- Mit tudok?
- Hát azt.
- Azt, hogy…?
- Jó, jó, várj, mindjárt, pillanat. Öhm… Szóval hogy szeretlek. Szeretlek, Remus. Szeretlek Holdsápostul, mindenestül. Szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek. Nagyon szeretlek. Mindig szeretlek.
- Végre. Majd’ leszakad a karom a csomagok alatt, pedig nincs is sok holmim... A nappaliba már kinéztem egy szőnyeget, szerintem neked is tetszeni fog, jó vastag és puha, remek lenne a kandalló elé... A konyhával sürgősen kezdünk majd valamit, oda sokkal több szín kell. És virágok. Majd én gondozom őket, ne aggódj. A fürdőbe teszünk gyertyákat és mécseseket, sokat, és beszerzünk egy nagyobb kádat. A hálószoba.... A hálószobát, ha lehet, megnézném még egyszer. Most.
- ... Remus?
- Hm?
- Mondtam már, hogy szeretlek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése: