Voldemort titkos naplója 6.

Bepillantunk a roxforti éjszakai életbe, megtudjuk, ki miatt lett Luna Lovegoodból Lüke Lovegood, kiderül, mekkora dementorűző valójában Harry, hogy időnként még Hisztis Myrtle is kerül irigylésre méltó helyzetekbe – és hogy Voldemort néha bizony akaratlanul ráhibáz dolgokra.

1994

Január 1.

Borzalmas volt a tegnapi buli: hiányos öltözetű pincérfiúk, zsúfolt sötét szoba és citrompor mindenfelé - ötven éve is pontosan ugyanez ment. Mellesleg valaki szólhatott volna Albusnak, hogy ez a Hawaii téma már mugli körökben is szörnyen elcsépelt - és csak halkan jegyzem meg, hogy a citromport okádó vulkán az én ötletem volt még tavalyelőttről.

Kész szerencse, hogy Nagini nem tudott eljönni egy csúnya pattanás miatt: az egy szál fel-fellibbenő fűszoknyában flangáló Albus és a kókuszmelltartós Minerva látványától hetekig rémálmaim lesznek…

Az egész citromporszagú erkölcsi fertőben egyedül a színpompás virágok közt búsfekete denevérként gubbasztó Perselus alakja jelentett némi felüdülést – jót derültem a közeledtére menten szomorúfűzzé változó pálmafákon. Azt mondjuk nem igazán értem, hogy - a többiekkel ellentétben – az ő nyakába miért liliomfüzér került frangipáni helyett… Biztos valami belső poén, mindegy.

Az a bizonyos pohár egyébként akkor telt be teljesen, mikor behozták az est fénypontjának szánt, gigantikus méretű falloszt mintázó csokiszökőkutat – mire az a szende szűz ábrázatú Lupin teljesen bevadult, és az útjából mindent és mindenkit (=engem) félrelökve, farkaséhséggel vetette rá magát a csörgedező tejcsokoládéra.

És erre mi történt?

Senki, ismétlem, senki sem segített fel! Engem! A Sötét Nagyurat!

Úgyhogy sértődötten távoztam.

A folyosón aztán összefutottam annak a Myrtle nevű csajnak a kísértetével - és egész jót dumáltunk. Azt hiszem, a test hiányából fakadó viszontagságok és a fizikai lét örömeinek hosszú éveken keresztüli nélkülözése még a legkülönbözőbb embereket is képes összehozni.

Miután elsírtuk panaszáradatunkat egymás nem létező vállán, készségesen beavatott a roxforti mosdók kulisszatitkaiba. Jó pár hasznos és kevésbé hasznos, viszont egyértelműen felhasználható infót sikerült megtudnom tőle. Többek között, hogy Potter nem mos kezet WC-használat után (egyre kevésbé bírom a kölyköt…), és hogy Perselus csak öt darab, tripla Leperex-bűbájjal ellátott zuhanysapkában hajlandó vízközelbe merészkedni. (Ezt biztos, ami biztos, elmondtam Nagininek – azt hiszem, már végképp kiábrándult Persből.)

Albusnak állítólag hatalmas gyűjteménye van hangvezérlésű miniatűr figurákból – amik a megszólalásig hasonlítanak rám, Potterre… meg tulajdonképpen mindenkire, aki valamennyit is számít manapság a varázsvilágban. Ezeket a kis bábukat aztán minden este viszi magával a kádba, és eljátszadozik velük a habok között. Az utóbbi időben elvileg az én visszatérésemet, illetve valami minisztériumi és roxforti csata mozzanatait próbálgatja szorgosan - ilyen vezényszavakkal, hogy: „Harry és Cedric, közösen a zsupszkulcshoz!” „Tom és Harry, párbaj!” „Neville, ejtsd el a jóslatot!” „Sirius, a függöny mögé!” „Harry, Bella után!” „Tom, szálld meg Harryt!” „Perselus, a Szellemszállásra!” „Nagini, ölj!” „Narcissa, hazudj!” „Tom, a gyilkos átkot!”. Elég ijesztő...

Myrtle amúgy egyáltalán nem neheztel rám az életébe kerülő aprócska kis incidensünk miatt, sőt, igyekszik kiélvezni a szellemlét minden pozitívumát: például, hogy hét éven keresztül, napi rendszerességgel figyelhette titokban a hosszasan zuhanyzó Sirius Blacket, ma pedig hasonlóan tehet Blaise Zambinivel - aki Myrtle szerint szintén ígéretes alapanyag…

Bevallom, ezekre a részletekre már egyáltalán nem voltam kíváncsi.

Viszont ez a Sirius Black… most ennyire gyakori ez a név, vagy tényleg ilyen nagy sztár a pasas?!

Az egész falu róla beszél, tele vannak vele az újságok – sőt, a minap jutott eszembe, hogy valahogy így hívták a bátyját annak a helyes kis kölyöknek is, akiért Nagini úgy odavolt régebben. Tényleg, azzal is vajon mi történhetett… Nagini szerelmeivel előbb-utóbb valahogy mindig történik valami… Érdekes.

Január 13.

Tisztelt… Izé Nagyúr!

Természetesen továbbra is elutasítjuk a puszta gondolatát is az Ön és az egész légből kapott, ostoba hókuszpókusz létezésének – mindazonáltal tanácsot szeretnénk kérni Öntől.

Tudna esetleg javasolni valami könnyű, lehetőleg éhezésmentes diétát?
A mi kis szemünk fénye Dudlusunkra ugyanis sajnos felkúszott néhány kilócska az ünnepek alatt…

Válaszát előre is köszönjük!

Petunia és Vernon Dursley

Kedves Petunia és Vernon!

Sajnos nálunk is igen aktuális most az általatok említett probléma.

Először is tisztázzuk a legfontosabbat: a koplalás többet árt, mint használ.

Figyeljetek, hogy Dudlus naponta többször, keveset egyen, és soha ne hagyja ki a reggelit – ez felgyorsítja az anyagcserét és segíti a fogyást.

Szénsavas üdítők, valamint agyonsózott és cukrozott gyorskaják helyett fogyasszon sok-sok zöldséget és gyümölcsöt, továbbá igyon sok vizet!

Persze nem kell lemondani minden élvezetről: egy falat csokika belefér időnként, de mindenképp magas kakaótartalmút válasszatok.

Fontos még a sok alvás és a rendszeres testmozgás.

Összességében ennyi, nálunk ezek a bevált módszerek az ünnepek utáni pluszkilók eltüntetésére.

Kezdetben talán nehéz lesz – de ahogy Nagini mondogatja mindig: a szépségért meg kell szenvedni. (És köztünk legyen szólva, szenvedünk is rendesen… mindketten.)

Javaslom, hogy bármi egyéb - akár a diétával, akár más jellegű problémákkal kapcsolatos – kérdéssel keressétek fel Harry bájitaltan tanárát, Perselus Pitont. Roppant kedves, jó humorú és segítőkész fiatalember, a legapróbb gondokkal is bátran fordulhattok hozzá.

Sok sikert!

Üdvözlettel,

Voldemort

Február 5.

Komolyan mondom, megőrülök Nagini folytonos nyavalygásától. Mást se hallgatok naphosszat, csak, hogy ő milyen csúnya, milyen kövér - és hogy talán már sosem jön el az ő büntetett előéletű, ébenhajú hercege egy halálraítélt hippogriff hátán.

Most mégis hogy mondjam el neki, hogy a biztos halál karmaiból kimentett hippogriff hátán repkedő szívdöglesztő körözött bűnözők csak a mesékben léteznek…?

Persze ezért is én vagyok a hibás, minek olvasok neki annyi mesét…

Kikapcsolódás gyanánt, gondoltam, felmegyek a kastélyba egy nosztalgikus, könnyű esti sétára…

Később

Nos, azt kell, hogy mondjam, a roxforti éjszakai élet egyre bizarrabb.

A mi időnkben még csak a citromporral bizniszelő Albus tűnt fel időnként a félreeső, sötét folyosókon - és csalogatta be a naiv, mit sem sejtő fiúkákat egy-egy titkos átjárót lezáró falikárpit mögé… ehhez képest most milyen látvány fogad már az előcsarnokban? Szépen terített asztal, romantikus gyertyafény, andalító zeneszó… kaviárt felszolgáló, csokornyakkendős Frics… és Mrs Norris az asztal egyik, valamint Nagini vörös bundás kandúr haverja az asztal másik végén… Azt hiszem, ez határozottan bizarr.

5 perccel később

Beszélgetést hallok… csak nem Albus?

- Ugyan Sybill, megy ez jobban is! Kicsit több átéléssel, ha kérhetném…
- Ma este beteljesedik…
- Nagyszerű, itt tartson egy kis hatásszünetet… És folytassa!
- A Sötét Nagyúr most erőtlen s magányos.
- Remek, most még sejtelmesebben…
- Hívei elfordultak tőle... Szolgája éjfél előtt… tizenkét éve… rettentő... izé…
- Állj, állj, állj! Könyörgöm Sybill, hetek óta gyakoroljuk ezt a pár mondatot! Júniusra flottul kell mennie az egésznek! Vagy azt akarja, hogy végig ott álljak maga mellett és súgjak?!
- Elnézést, igazgató úr, én csak…
- Áh, mindegy. Vegyük újra a „szolgájától”!
- Szolgája… szolgája szenved…
- A dzsúzli rúgja meg magát, Sybill! Más megoldást kell találnom…

Érdekes… Azt hiszem, Albus már megint készül valamire…

3 perccel később

Mászkál itt a sötét lépcsőkön egy undok kis házimanószerűség - aszott, szürkés bőrrel, mocskos ágyékkötőben, hatalmas gülüszemekkel… és valami „Drágaszág”-ról motyorászik magában. Fura egy akcentus - biztos külföldi lehet.

8 perccel később

Albus nem hazudott tavaly: tényleg nagyon durva hangok szűrődnek ki McGalagony szobájából! Kíváncsi vagyok, miben utazik az öreglány…

1 perccel később

Hát ez… sokkolt. McGalagony passzos, szegecses bőrszerkóban, hullafehérre alapozott arccal, feketére rúzsozott szájjal, mű(?)vérrel leöntve… nos, énekel. Vagyis hörög - ugyanis ő a „Troll a pincében!” új énekesnője. Épp most próbálnak… és ismerjük el, egész jól csinálja.

10 perccel később:

Az előbb elém állt egy dementor, azzal a szöveggel, hogy „Megye… Zsákossss…”. Közöltem vele, hogy itt nincsenek Zsákosok, csak Hobbitfalván, mire köszönet nélkül távozott. Faragatlan alak. Szerintem ő is külföldi.

Egyébként fogalmam sincs, honnan jött ez a Hobbitfalva… Talán nem ártana újra felvennem a kapcsolatot azzal a Szauron nevű fickóval – lassan úgyis ideje lenne már beszerezni azokat a csini, vörös kontaktlencséket.

12 perccel később

Valakik beszélgetnek a közeli mosdóban…

- Ne, Draco, várj…
- Mi az? Tán meggondoltad magad?
- Nem… Én csak… Ez mégis elég nagy dolog. Az egész életem megváltozik… Nem tudom… Lehet, hogy túl fiatal vagyok még hozzá…
- Ugyan, én a te korodban már rég túl voltam rajta!
- Komolyan?
- Komolyan. Nézd Luna, ha nem akarod, nem kell most megtennünk. De ha őszinte voltál, ha valóban szeretsz, és egy szép napon tényleg tagja szeretnél lenni a családomnak – akkor jobb, ha már most túlesünk rajta…
- De hogy mondjam el apának?
- Hidd el, meg fogja érteni. Mindenki láthatja, hogy minket Merlin is egymásnak teremtett. Minek várjunk tovább?
- De… Nem fog fájni?
- Az elején talán kellemetlen lesz egy kicsit. De ígérem, kárpótollak majd az aprócska fájdalomért.
- Rendben… Csak kérlek, óvatosan csináld…
- Nyugi, profi vagyok. Bár… a tiéd egészen különleges… Szívesen játszadoznék vele, még mielőtt…
- Gyerünk Draco, csináld már! Még mielőtt meggondolom mag… ahhh…
…
- Nah? Milyen érzés?
- Egész… kellemes… bizsergető… mintha pillangók repkednének a hajamban…
- Hát igen, én mondtam: a Malfoy-féle szőkítőfőzetnek nincs párja.
…
- Olyan furcsán bizsereg… meddig kell még rajtahagyni?
- Hát, szerintem maradhat még egy darabig. Ilyen hosszú hajon még nem próbáltam…
- Remek... Azért ugye nincs mellékhatása?
- Várj, megnézem a dobozt… Affene, képtelenség kisilabizálni apám cirádás kézírását…
- Olyan… furcsán… érzem magam…
- Na jó, talán már ideje lemosni…
…
- Hű, Luna, gyönyörű lettél! Öhm… Luna?
…
- Ó, köszönöm. Milyen kedves vagy, te furcsa, szőke fiú.
- Luna, drágám, mégis mi…
- Oh, az ott nem egy nargli? Vigyázz, megeszi előled a vanília fagyit! Én a pisztáciásat szeretem. Kérsz pisztáciát? Nálam csak kesudió van, de megkérdezem azt a furmászt, hátha ő tart magánál pár szemet. Tudtad, hogy a furmászok szeretik a vajsörbe áztatott pisztáciát? Állítólag teliholdkor a legfinomabb…
- NEEE!!

Hát… annyi biztos, hogy Lucius nagyon pipa lesz, ha megtudja, hogy a drágalátos kisfia lenyúlta a híres szőkítőjét!

8 perccel később

Ennyit a halálfalók új generációjáról: a legifjabb Crak és Monstro épp Badar Barnabástól vesz balett órát – szegény fickó, még a trollokkal is jobban boldogult!

Persze szép dolog a táncművészet, meg fontos a testmozgás… de babarózsaszín tütü?! Komolyan?!

Amúgy percenként repkednek a baglyok az alagsor felé. Követem őket - ebből a látványból ennyi úgyis bőven elég volt.

16 perccel később

Beismerem, nagyon gonosz dolog tőlem (viszont határozottan jót tesz az imidzsemnek!) - de ha halandó lennék, most tuti halálra röhögném magam: Perselus görcsbe rándult ujjakkal tépkedi a haját, homlokán lüktet az ér, vérben forgó szemei eszelősen villognak, arcát pedig őrült vigyor-vicsor torzítja el, ahogy az íróasztalán sorakozó levélkupac fölé görnyed... Eközben sorra érkeznek a baglyok, és csak úgy záporoznak az újabb és újabb üzenetek a halom tetejére - ilyen szövegekkel, hogy:

„Vajon hová tettem a szemüvegemet? (Albus)”
„Tanár úr esetleg tudna nekem szerezni dedikált fotót Sirius Blackről? (Colin)”
„Két hete késik. Lehet, hogy terhes vagyok? (Cho)”
„Mrs Norris megint szőrcsomót hány. Ez már a második alkalom a héten. Ugye nincs baja? (Argus)”
„Tanár úr szerint körte, vagy inkább alma alkatom van? (Millicent)”
„Mi lenne, ha melegbárrá alakítanánk az üvegházat? (Albus)”
„Mivel távolíthatnám el könnyedén az odakozmált tejet az edény aljáról? (Molly)”
„Néhány napja csíp, mikor pisilek. Mi bajom lehet? (Harry)”
„A tanár úrnak tetszik Harry? (Drarry fan – a választól függően esetleg Snarry fan, de semmiképp sem Neville Longbottom)”
„Hirtelen úgy megváltozott… Azért ugye szeret még? (Draco)”
„Szerinted örülnének a diákok egy nudista napnak? (Albus)”
„Egy hónapja lejárt csokit megehetek még? (Remus)”
„Tizennégy éves vagyok – és azt hiszem, kezdek kiégni. Vajon mit csinálok rosszul? (Blaise)”
„Ugye tudod, hogy irtó szexi vagy? (Titkos Imádó)”
„Még mindig Lily? (Albus)”
„Mire való a távirányító? (Arthur)”
„A fekete francia bugyimat, vagy a vörös csipketangámat vegyem fel holnap? (Pansy)”
„Már megint elaludtam a hajamat, tiszta kóc az egész. Mit tegyek? (Harry)”
„Folyton kilökődik a szívószál a szénsavas üdítőtőből. Ugye, milyen idegesítő? (Albus)”
„SOS! Bejött egy pók a szobánkba! Mit csináljak?! (Ron)”
„Te Pipogyi, igaz, hogy még mindig szűz vagy? (Sirius)”
„Most meg eltűnt a fél pár zoknim. Hol keressem? (Albus)”

5 perccel később

„Ohh, Blaise!!!” kiáltásoktól zeng az egész folyosó - és kihívó öltözetű lányok hosszú sora kígyózik az egyik tanterem előtt, melynek ajtaján az alábbi tábla lóg:

„Mr. Zambini fogadóóra – minden éjjel 23.30-02.30. Egyszerre max 3-5 fő! Nyugalom, hölgyeim, mindenkire sor kerül!”

Nem is tudom, mit csinálhat rosszul a kölyök…

14 perccel később

Találtam egy füzetet a Griffendél klubhelyisége előtt a földön – telis-tele Perselusról készült aktokkal és „P.P. + H.G.” monogramok köré rajzolt szívecskékkel.

Egyre furcsább ez az este…

2 perccel később

Ööö… Az imént rohant el mellettem egy szökött fegyenc ábrázatú pasas, harminc centis késsel a kezében. Az egyik közeli szobában pedig percek óta vonyít egy farkas.

Ez nem iskola. Ez bolondokháza.

Azt hiszem, most szépen visszamegyek Naginihez –minden női rigolyája ellenére, még mindig ő a legnormálisabb társaság a közelben.

Március 10.

Kezd nagyon elegem lenni az éjszaka közepén alkoholízű hangon dalolászó felső szomszédból.

Hiába kopogok már órák óta partvisnyéllel a plafonon - nyilván olyan részeg, hogy el sem jut az agyáig, hogy VALAKI ITT ALUDNI SZERETNE!

Már komolyan ott tartok, hogy szólok a dementoroknak és bevitetem őt az Azkabanba. Ott majd megtanulja, hogy mi a rend!

Tényleg, vajon mennyit kapna csendháborításért és állatkínzásért? Szegény csontsovány kutyus, bele sem merek gondolni, milyen szörnyűségeket él át ilyen felelőtlen gazdi mellett... Viszont, Nagini elmondása szerint, már egész jó erőben van - határozottan meglátszik rajta, hogy hónapok óta ínyencségekkel etetjük.

Április 2.

Nagini megint hatalmas hisztit rendezett. Ki akart lógni a barátaival éjszakára – de szigorú voltam, és határozottan kijelentettem, hogy este tíz után nincs se kutyus, se cicus – alvás van!

Örülne neki, hogy kivételesen nincs itthon a szomszéd és végre pihenhetünk - de nem, ő erre elkezdett undokoskodni, és a fejemhez vágta, hogy nincs is fejem, és mellesleg ne kezeljem őt úgy, mintha még mindig kislány lenne. Miért, akkor mégis mi?! Hisz olyan apró, ártatlan és sebezhető még a kis drágám...

Május 15.

Kedves Tom!

Még nem is mondtad, hogy tetszett a szilveszteri buli! Jól érezted magad? Mintha nem is láttalak volna, annyira beleolvadtál a tömegbe. Ó, tényleg: most jut eszembe, hogy manapság nincs is nagyon mivel kitűnnöd… Lassan ideje lenne ezen változtatni, nem gondolod?

Egy kis szívességet szeretnék kérni tőled: sütnél nekem június hatodikára pár darab, speciális szerencsesütit?
Küldtem a levél mellé öt üveg sherryt és pár csomag, tizenkét éve lejárt citromport. Utóbbi garantált hallucinációt okoz, melynek során a fogyasztója a legutóbb olvasott szavakat ismételgeti üveges tekintettel és éles, rekedt hangon. Hosszabb távú hatása egyelőre nem tisztázott – gondolom, elég súlyos, szóval kóstold meg bátran!

De hol is tartottam… Ó, igen: szóval a sherryt és a citromport hozzá kellene adni a tésztához, a süteményekbe rejtett kis cédulákra pedig olyasmit kéne írni, hogy „Ma este beteljesedik.” „A Sötét Nagyúr most erőtlen s magányos.” „Hívei elfordultak tőle.” „Szolgája tizenkét éve rabságban senyved.” „Ma este, még éjfél előtt, a szolga kiszabadul, és visszatér urához.” „Segítségével a Sötét Nagyúr erőre kap, s hatalma rettentőbb lesz, mint valaha.” „Ma este… éjfél előtt… a szolga… visszatér urához…”

Ne foglalkozz a szavak jelentésével, csak egy kis játék az egész.
Ugye menni fog?

Amúgy hogy vagytok? Összebarátkoztatok már a lakótársatokkal?

Puszilom Naginit!

Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore

Kedves Albus!

Nem sajnálom, hogy le kell rángassalak a citromporfellegekből – őszinte leszek: pocsék volt a buli. Öregszel, Albus. Bizony, a többi ostoba halandóhoz hasonlóan, az idő - ha túl lassan is, de legalább biztosan - feletted is eljár.

És szeretném, ha tőlem tudnád, hogy a hátad mögött mindenki megmosolyogta azt a kijelentést, mely szerint az a bizonyos - szerintem amúgy végtelenül ocsmány és gusztustalan – csokiszökőkút a te méreteid alapján készült.

Ami engem illet, egyre nehezebben viselem a felső szomszéd hajnalokba nyúló mulatozását. Épp a minap beszéltünk Naginivel arról, milyen nagy szükségünk lenne már egy csendes, pihentető nyaralásra. Azóta is nézegetem a prospektusokat, de olyan drágák manapság ezek a szervezett utak!

Te nem tudsz esetleg valami kellemes, nyugis kis helyet – lehetőleg minél messzebb innen?

A sütiket természetesen boldogan megcsinálom!

Üdv, Voldemort

Június 5.

Elküldtem a sütit Albusnak. Mondanám, hogy kíváncsi vagyok, vajon mire kellett neki – de ha csalhatatlan megérzésem nem csal, hamarosan úgyis kiderül.

Maradt egyébként még egy kevés ebből az ütős citromporból – elteszem biztos helyre, később talán még jól jöhet.

Június 6.

Este kimegyünk a Rengetegbe unikornislesre! Már mindent összecsomagoltam, kikészítettem a sátrat és beszereztem egy spéci, hordozható minisütőt – bízom benne, hogy a finom illatokkal sikerül majd előcsalni az unikornisokat.

Este

Sátor felverve, süti a sütőben. És most várunk.

45 perccel később

Sehol egy árva unikornis… Kezdek elszontyolodni. Nagini már el is bóbiskolt…

5 perccel később

Meglehet, nem épp a legjobb estét választottuk: egy vérfarkas meg egy kutya hancúroznak tőlünk nem messze…

Értem én, hogy tavasz meg hormonok, de könyörgöm, nem lehetne diszkrétebben?! Elriasztják a környék összes unikornisát – sőt, megzavarják Nagini szépítő alvását! Megyek és rájuk szólok.

7 perccel később

Valami orgia van a tó partján. Albus nyilván nagyon unatkozott.

2 perccel később

Úgy tűnik, a vén kecske ezúttal nem magának, hanem a kis kéje… védencének szervezte a bulit: Potter meg valami vadidegen, sötét hajú fószer vadul vonaglanak egy csapat dementor alatt.

Határozottan rühellem a kölyköt: elhiszem, hogy jól szórakozik - de igazán gondolhatna azokra is, akik azért jöttek ma este az erdőbe, hogy gyöngyházfényben tündöklő unikornisokban gyönyörködjenek.

Na tessék, most meg mindjárt smaciznak… Nézni sem bírom - nekem ez már túl fluff.

1 perccel később

No, megszilárdult a csokimáz. Ha ez nem vonzza ide az unikornisokat, akkor bizony semmi sem!

2 perccel később

Hát, ha az unikornisok nem is, a dementorok azonnal idecsődültek a „Kész a süti!” kiáltásomra.

Gyorsan készítek nekik egy kis forró csokit is – eléggé lehűlt hirtelen a levegő.

6 perccel később

Öhm… Azt hiszem, a dementorok allergiásak a csokira. Pár falatka süti és néhány korty forró csoki után egytől egyig rózsaszín, „Hugs & Kisses” feliratú, szív alakú léggömbbé változtak - és komótosan ellebegtek az éjszakában…

Nagini szerint ebből még baj lesz - Albus nagyon ki fog akadni, ha kiderül, hogy miattam maradt őrizetlenül a citromporültetvénye.

Talán itt az ideje, hogy szedjük a sátorfánkat és lelépjünk innen...

Pár perccel éjfél előtt

Na, már csak ez hiányzott! Egyszer csak felbukkan a semmiből az a Pitymalló nevű patkányképű ürge, és nagy büszkén bejelenti, hogy ő most akkor visszatérne hozzám. Idióta! Nem látja, hogy szabin vagyok?!

Amúgy mondta, hogy hívjam ezentúl Féregfarknak. Felőlem… Végül is könnyebb megjegyezni, mint a Pedigrét – bár bele se merek gondolni, vajon honnan jöhetett… és még inkább mire utalhat ez a név…

Június 10.

Visszatértünk Albániába – bevallom, már hiányzott az otthon hidege. Sajnos azonban kisebb tragédia fogadott idehaza: kiszáradtak a rózsabokrok!

És ha ez nem lenne elég, még az az idióta Féregfark is zaklat. Tegnapelőtt beállított hozzám valami Bertha Jorkins nevű nővel, aki állítólag fontos információkkal tud nekem szolgálni... Először még örültem is, hogy Féregfark végre hasznosította magát, és kerített egy kertészeti szakembert a rózsák miatt - de a nő hosszas ösztökélés után se szólt egy árva szót se a rózsáim megmentéséről, csak valami Trimágus Tusáról hablatyolt összevissza.

Utálom Féregfarkat. Nagini is.

Rég el kellett volna már utaznunk nyaralni – csak még mindig nem tudom, hová..

Június 26.

Kedves Tom!

Köszönöm a süteményt!

Hála neked, ezúttal is minden a számításaim szerint alakult. Volt ugyan egy váratlanul izgalmas kis csavar a történetben, melynek során Perselusnak majdnem sikerült dementorkézre adnia Blacket (bevallom, kár lett volna érte, ugyanis nagy terveim vannak még vele a közeljövőben) – csakhogy rejtélyes módon a Roxfort védelmére kirendelt összes dementor felszívódott.
Elismerem, aggódtam kicsit az őrizetlenül hagyott citromporpalántáim miatt - és az is beletelt egy röpke pillanatba, míg rájöttem, hogy mivel magyarázom majd a Minisztériumnak a dementorok eltűnését.

Végül persze könnyedén megoldottam a problémát: egy teljesen veszélytelen akció keretein belül visszaküldtem a gyerekeket az időben, egy tomboló vérfarkas, egy csapat éhes dementor és a dühtől és bosszúvágytól tajtékzó Perselus közé, hogy aztán egy abszolút kiszámíthatatlan hippogriff hátán megszöktessenek egy pár órával azelőttig közveszélyes őrültnek tartott körözött bűnözőt. Rutinmunka.
Így hát a dementorokat nem kereshetik rajtam, Black továbbra is menekülni kényszerül – és a citrompor is biztonságban van.

Mit szólnál, ha hálám jeléül megkapnátok egy teljes hónapra, ingyen az egyik lakosztályt valamelyik trópusi nyaralómban? Távol a nagyvilág zajától, csak te, Nagini és a háborítatlan csendes és béke. Friss levegő, az azúrkék tenger lágy morajlása, színpompás virágok, szikrázó napsütés – és persze időnként pusztító, végzetes trópusi viharok.

Na, hogy tetszik? Szólj, és azonnal intézem az utazást!
Nagyon szeretném, ha sikerülne rendesen kipihenned magad a visszatérésed (ugye nem feledkeztél meg róla?) előtt.

Puszilom Naginit!

Maradok nem őszinte híved:
Albus Dumbledore

Kedves Albus!

Nincs mit, hisz ismersz: boldogan segítek, ha tudok – és még boldogabban, ha tudom, hogy később hasznot húzhatok belőle.

Nagininek nagyon tetszik az általad ajánlott nyaralóhely, már be is csomagolta a vadiúj bikinijét - így hát kénytelen vagyok félretenni a te őszinte és nemes segítő szándékoddal kapcsolatos kételyeimet…

Mikor indulhatunk?

Üdv, Voldemort

Június 29.

Megérkeztünk Bora Borára.

Nem szeretném elkiabálni, de eddig semmi gyanúsat nem tapasztaltam: az utazás zökkenőmentes volt, a hely csendes és nyugodt, rajtunk kívül sehol egy élő vagy holt lélek. A kilátás vitathatatlanul pazar, a lakosztályunk egész kényelmes, a teraszról lépcső vezet közvetlenül a tengerbe… és hát a delfinek! Komolyan mondom, majdnem olyan csodásak, mint az unikornisok!

Július 3.

Kedves Nagyuram!

Hogy telik a nyarad? Bizonyára sokkal jobban, mint az enyém. De nem panaszkodom.

Azért sem panaszkodom, hogy mindössze pár percig hihettem magam az arany fokozatú Merlin-díj büszke birtokosának.
Aztán jött az az átkozott Potter. Tudom, hogy ő tehet az egészről – pont olyan, mint az apja: szövetkezett ellenem Blackkel és Lupinnal! Abban is biztos vagyok, hogy ők buzdítják azt a sok tehetetlen, üzenetküldözgetős idiótát, hogy engem zaklassanak az ostoba bajaikkal.

De ennek vége!

Végre megtettem, amit már diákkoromban meg kellett volna tennem - közvetlenül azután, hogy Black odacsalt a Szellemszállásra és szemtanúja voltam annak a szörnyűségnek... Bizony, évtizedekig őriztem a mocskos kis titkukat – de most, most végre elmondtam! Most már mindenki tudja, miféle szörnyeteg Lupin valójában!

Édes a bosszú!

Lupin persze megfutamodott, és azonnal felmondott. Mindezek után már bátorkodom abban is reménykedni, hogy végre megkapom a Sötét varázslatok kivédése állást. Meglátjuk…

Albus Bora Bora-i luxus üdülőkomplexumához egyébiránt már nekem is volt szerencsém. Elismerem, viszonylag tűrhető a hely - leszámítva az égető napfényt, az émelyítő virágillatot, a fülsértő madárdalt, valamint a cipőmet és taláromat belepő hófehér homokot. De nem panaszkodtam, ahogy most sem teszem.

Üdvözlöm Naginit!

További kellemes nyaralást (amilyen nekem már sosem adatik meg)!

Perselus Piton

Kedves Perselus!

Örülök, hogy írtál – a nagy tanácsosztás közepette nyilván nem sok időd marad magánjellegű levelezésre.

Szólj, ha esetleg tévednék, de valahogy érzem, nem lelkesedsz túlságosan a hirtelen jött népszerűségért. Miért? Gondolj arra, hogy az emberek szeretnek téged, megbíznak benned és szükségük van rád.

Azt egyébként elismerem, hogy igazad volt Lupinnal kapcsolatban: a szilveszteri bulin jómagam is megbizonyosodtam róla, hogy az a fickó egy csokimázas báránybőrbe bújt farkas. Blackről sajnos nem tudok nyilatkozni, hozzá – legjobb tudomásom szerint - még nem volt szerencsém. Pottert én sem kedvelem – te tudtad, hogy nem mos kezet WC-használat után? Brr.

Az viszont komolyan elkeserít, hogy ilyen szigorúan ítélkezel mások szerelmi élete fölött… Ha egyszer szeretik (vagy legalábbis szerették) egymást?! Tudod, Perselus, ez a te nagy bajod: egyszerűen képtelen vagy örülni mások boldogságának. Arra amúgy nem is gondoltál, mi van, ha Black csak azért csábított azon az estén a találkahelyükre, mert be akartak venni téged harmadiknak? Látod, Perselus: valójában mindenki nagyon szeret téged, csak te nem akarod ezt észrevenni! Mert akkor nem lenne okod az önsajnáltatásra… Nem mintha a szavaidat panaszkodásnak venném, dehogy.

Nekem sincs okom panaszra: a nyaralásunk határozottan kellemesen telik. Nagini különösen élvezi, hogy csak a miénk a tengerpart ezen szakasza, így végre szabadon parádézhat a szebbnél szebb (és drágábbnál drágább) bikinijeiben, fesztelenül mártózhat meg a habokban – és bevallom, engem is elégedettséggel tölt el a tudat, hogy nem legelteti rajta a szemét mindenféle perverz mugli és sárvérű.

Sok szerencsét az SVK poszthoz (bár Albust ismerve, én – hogy stílszerűen fogalmazzak – nem vennék rá mérget…)!

Pihend ki magad a nyáron, Perselus, koncentrálj a pozitív energiákra és próbáld meglátni az élet apró örömeit!

Üdv, Voldemort

Később

Ennyit a háborítatlan pihenésről – szomszédot kaptunk. Ezért reklamálni fogok Albusnál, az biztos!

Azért bízom benne, hogy ezúttal normálisabb lakótársat sikerül kifognunk…

Július 8.

Nagini teljesen odavan a szomszéd pasasért. Attól tartok, ez most tényleg komoly – talán még Perselusnál is komolyabb…

Nagini biztonsága és törékeny kis szíve miatt talán nem ártana jobban megismernem ezt a fickót…

Július 12.

Nos, azt kell, hogy mondjam, az eddigiek alapján S. egész szimpatikus pasas. Kiderült, hogy van egy csomó közös vonásunk: mindkettőnknek nyomós oka van rá, hogy ne fedje fel a valódi nevét és kilétét, életünk elmúlt bő egy évtizede egyikünk számára sem a saját – hanem minden valószínűség szerint Albus tervei szerint alakult, hasonló a zenei ízlésünk, mindketten szeretjük az édességet – és mindkettőnkben volt elég kurázsi ahhoz, hogy saját kis összejöveteleket rendezzünk Albus éves citrompor-bulija idején (nekem ott voltak ugye a meghitt halálfaló összeröffenések, S. meg állítólag a híres-hírhedt Black Partyk – belépés csak feketében! – szervező atyja… az azért nem semmi…).

Nagini amúgy olyan aranyos: nem csak, hogy felajánlotta a legújabb rózsaszín, illatos levélpapír szettjét, még a postás szerepét is vállalta – lelkesen hozza-viszi köztünk az üzeneteket. Esténként aztán csillogó szemmel várja, hogy felolvassam neki az aznapi beszélgetést…

Július 14.

V.: Kedvenc színed?

S.: Fekete. Neked?

V.: Nekem is. Kedvenc együttesed?

S.: Bezsongott Koboldok. Neked?

V.: Nekem is. Kedvenc állatod?

S.: Farkas. Neked?

V.: Nekem a kígyó…

S.: Ó, sajnálom.

V.: Semmi baj. Rád miért pikkel Albus?

S.: Fogalmam sincs. Én sose ártottam senkinek, csak éltem a magam békés, nyugis kis életét…

V.: Én is! Kertészkedés, sütögetés, ábrándozás a világuralomról?

S.: Jah, majdnem: szex, citrompor, rock’n’roll… Életed eddigi legrosszabb napja?

V.: 1981. október 31. Nagyon csúnya átverés áldozata voltam aznap, aminek az lett a vége, hogy mindenemet – szó szerint mindenemet elveszítettem…

S.: Az kemény lehetett. Amúgy nekem is 1981. október 31. – én a legjobb barátaimat veszítettem el akkor. Aztán Hagrid még a mocimat is lenyúlta, azzal a szöveggel, hogy ittasan nem vezethetek. Pedig nem is ittam még aznap... Később mondjuk felbukkant Dumbledore, és adott egy üveg citromporral felturbózott lángnyelv whiskyt, hogy az majd enyhíti a bánatomat… Elég ütős cucc lehetett, mert a következő emlékem már az, hogy végezni akarok azzal az alávaló Pettigrew-val, de az a mocskos kis patkány felrobbantja a fél utcát… Aztán megint szünet. Mire teljesen kijózanodtam, már az Azkabanban ültem…

V.: Hűha, nem semmi… És hogy sikerült megszöknöd?

S.: Azt sem igazán tudom… Tulajdonképpen azzal indult az egész, hogy tavaly nyáron Caramel bejött az Azkabanba szemlét tartani, és a kezembe nyomta a Reggeli Próféta egyik számát, azzal a szöveggel, hogy Dumbledore küldi. Az újság címlapján aztán volt egy fotó a Weasley családról - szapora egy família, meg kell hagyni… - és az egyik kölyök vállán ott ült az az undorító patkány – pirossal bekarikázva, felkiáltójelezve, alatta pedig Albus kézírásával a következő: „PETER PETTIGREW!!! (hiányzik egy ujja!)”.
Egyik este aztán valami elképesztően tömény citromporszag kezdett terjengeni a levegőben, a dementorok sorra dőltek ki - majd megjelent Albus vigyorgó képe a rácsokon túl. Kinyitotta a cellám ajtaját, és közölte, hogy „Gratulálok S., maga átmenetileg szabad. Most menjen, riasszon rá kicsit az ifjú Potterre (Surrey grófság, Little Whinging, Privet Drive 4. – de az is lehet, hogy már csak a Magnolia közben éri utol, ez esetben igyekezzen, mielőtt még befut az este fél tízre odarendelt Kóbor Grimbusz), aztán próbálja elkapni Pettigrew-t. A szállásáról gondoskodom, a rendszeres és változatos étkezés miatt szintén ne aggódjon, hamarosan szerzek maga mellé egy lakótársat – az ő ínycsiklandozó ételkülönlegességei egy csapásra elfeledtetik magával a cukormázas azkabani borzalmakat, és meglátja, hamar erőre kap majd!”
Hát… valahogy így történt… Fura, nem?

V.: Az. A Roxfort is tele van amúgy manapság furábbnál furább dolgokkal. Nálam a kis Harry Potter verte ki teljesen a biztosítékot: tudtad, hogy a kölyök nem mos kezet WC-használat után? Persze tudom, hogy szülők nélkül nőtt fel szegény gyerek – de nem hiszem el, hogy nincs legalább egy keresztapja, aki megtanítaná ilyen fontos, alapvető higiénés dolgokra…

S.: Komolyan?! Hát ez borzasztó! És… és ha utána nem, akkor gondolom, előtte sem… Az egész az én hibám. Sosem bocsátom meg magamnak, ha összeszed valami makacs fertőzést...

V.: Ugyan, ne hibáztasd magad! Hidd el, én tehetek csak igazán róla, hogy így alakultak a dolgok…

S.: Kösz, rendes tőled, hogy vigasztalni próbálsz. Most viszont megyek készülődni - várok valakit estére.

V.: Oh, tényleg?! Hát akkor… jó szórakozást!

S.: Kösz, meglesz! Nektek is jó éjt!

Váratlan fordulat. Csak Nagini meg ne tudja…

Este

Uh, nincs baj: csak az a Lupin fickó érkezett. Bár a szilveszteri akciója óta valóban tartok egy kicsit a szelíd, megnyerő külső alatt szunnyadó vadállattól… Talán figyelmeztetnem kéne S.-t, hogy gyorsan tüntesse el a szobájából a csokikat. De csak ezért nem ébresztem fel Naginit – olyan tündéri, mikor így édesdeden összetekeredve alszik.

10 perccel később

Hát… ez most… arcpirítóan kellemetlen. A hangokból ítélve ezek ketten tényleg nem csokiznak odaát – vagy ha mégis, hát nem a papírjából eszegetik… Khm, maradjunk annyiban, hogy esküdni mernék, hogy rosszban sántikálnak.

Hatalmas szerencse, hogy a rengetegbeli kutya-farkas hancúr óta Nagini szemmaszkban és füldugóval alszik…

1 órával később

Ez elviselhetetlen. Hiába kopogok át percek óta, hiába kiabálok, hogy „Hahó, csendesebben odaát!”- semmi eredménye…

Merlinem (…vagy inkább Albus?), miért versz engem ilyen kibírhatatlan szomszédokkal?!

3 órával később

Na végre. Azt hiszem, csíny letudva odaát.

15 perccel később

Tévedtem.

Nos, akkor most az a rész következik, hogy szépen összepakolok, és holnap reggel indulunk haza - mielőtt Nagini még bármit is megsejtene. Szegénykém, nem bírna elviselni még egy csalódást…

Tudtam én, hogy valami nem stimmel Albus ajándék nyaralásával.