Szia és nagyölelés minden esetleg még erre tévedőnek. :)
Eltűntem, igen - rengeteg minden történt az elmúlt közel egy esztendőben, ami mellett sajnos háttérbe szorult az írás, már ami a fanficeket illeti. Egy saját mesegyűjteményen és meseregényen dolgozom azóta (részletek később, ha minden jól alakul ^^), és persze még mindig megvannak a korábbi sajátvilágos terveim is.
Fanficek kapcsán: rövidkéket nem nagyon hiszem, hogy fogok még írni (de persze sosem lehet tudni :)), ha igen, akkor valószínűleg már nem magyar nyelven, az enides regénykét viszont szeretném majd egyszer egy szép napon befejezni, mert úgy érzem, hogy nagyon sokat köszönhetek annak a történetnek - ahogy tulajdonképpen minden képzeletfiúnak és képzeletlánynak, akik közel egy évtizeden keresztül meséltek nekem az érzéseikről, bánatról, örömről, fájdalomról, bizalomról, szeretetről, szerelemről. Ebben az időszakban azt hittem, hogy ezeket a dolgokat én, a saját valóságomban soha nem fogom megtapasztalni, míg aztán egy tavaly év végétől idén tavaszig tartó időszak végén elkezdtem végre... élni. Egészen hihetetlen egyébként, hogy mennyi-mennyi minden történt és történik meg velem azok közül a dolgok közül, amikről korábban pötyögtem, ahogy az is sokkoló tud ám lenni, mikor képzeletfiúk hús-vér másával sodor össze az élet, és ad lehetőséget bepótolni pár hónap alatt szinte minden őrültséget, ami annyi éven keresztül csak a fantáziámban létezett. :)
A negatív hangok persze még mindig itt vannak a fejemben, a testdiszmorfia időről időre felerősíti őket, de azt hiszem, lassan, de biztosan, szeretetben és megértésben és biztonságban meg lehet tanulni velük együtt élni - ahogy abban is hiszek, hogy az írás is segít átlendülni a sötétebb időszakokon.
Fogtok még hallani rólam és a képzeletfiaimról és lányaimról (nem lehet tőlünk ilyen könnyen megszabadulni :D), addig is vigyázzatok magatokra, olvassatok, írjatok - és ne féljetek élni. :)
